A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1931
A Fővárosi Könyvtár története
36 ségeit, vagy a Kötő-utcai elemi iskola épületét használják fel. 1872-ben a tanügyi bizottság a Kétnyúl-utcai (ma Lónyay-utca) iskola melletti városi telek felhasználását hozta javaslatba és azt ajánlotta, hogy évi 10.000 forintot vegyen fel a közgyűlés a könyvtár személyi és dologi kiadásaira. A közgyűlés azonban nem fogadta el e javaslatot, hanem Toldy Ferenc elnöklete alatt egy újabb bizottságot küldött ki, hogy ez a könyvtári épület állandó helyéül egy minden tekintetben célszerű helyet szemeljen ki. A könyvtár gyarapítására egyelőre nem vett fel meghatározott összeget, azonban a szervező bizottságot utasították a könyvtári állások megszervezésére. Az elhelyezés kérdésében ezután sem tudtak dűlőre jutni. A közgyűlés végre is felhatalmazta a tanácsot, hogy a Frank-könyvtár és a város tulajdonát képező köteles példányok ideiglenes elhelyezése iránt saját belátása szerint intézkedjék. A tanács úgy döntött, hogy az épülő Lipót-utcai (ma Váci-utca) új városházán jelöl ki a könyvtár számára helyiségeket. Egyelőre azonban a köteles példányok a régi városháza egyik emeleti szobájában gyűltek össze, ahonnan idővel a városi raktárba kerültek. 1873 áprilisában a kiküldött bizottság az állandó könyvtárépület helyét az áthelyezendő városi dologház telkén jelölte meg. Döntés azonban ekkor sem történt, mert az 1872: XXXVI. t.-c., amely a két várost egyesítette, a törvényhatóság életében oly gyökeres változást idézett elő, hogy a régi pestvárosi törvényhatóság nem érezte magát hivatottnak e fontos kérdés elintézésére. Az új törvényhatósági bizottság az új könyvtárra vonatkozó összes terveket ismét a bizonytalan jövőbe odázta el. A megváltozott szellem 1874 februárjában abban mutatkozott, hogy egy kiküldött bizottság a fővárosban működő nyilvános könyvtárak szaporítását feleslegesnek mondotta ki és ezzel elejtette a városi könyvtár felállításának még csak az eszméjét is. Ellenben javasolta, hogy a Frankkönyvtárat végleg engedjék át az Egyetemi Könyvtárnak. A főváros tulajdonában levő könyvek tárgyában pedig oly javaslatot tett, hogy azokat rendezésük után részben a levéltárban, részben a fővárosi tanintézetekben helyezzék el. Ezt a javaslatot, amelyet a tanács is magáévá tett, az 1874 április 8-án tartott közgyűlés nem fogadta el. A közgyűlés azzal az indokolással, hogy a statisztikai hivatal részére egy könyvtár létesítése úgyis tervbe van véve, utasította a tanácsot, hogy a statisztikai hivatal meghallgatásával újabb javaslatot terjesszen elő, a Frank-könyvtár további őrzése tárgyában pedig kezdjen tárgyalásokat az egyetemi tanáccsal. Ekkor történt, hogy Horváth Árpád, az Egyetemi Könyvtár igazgatója 1874 májusábank élt véleményes jelentésében kijelentette, hogy nem vállalja a Frank-könyvtárnak, mint idegen tulajdonnak kezelését. Az egyetemi tanács pedig csatlakozva a könyvtárigazgató előterjesztéséhez, csak azon feltétel mellett volt hajlandó a Frank-könyvtárat az Egyetemi Könyvtár új épületébe átvinni, ha azt a főváros a könyvtár tulajdonául engedi át. A könyvtár elhelyezése ügyében kiküldött bizottság erre ismételten a Frank-könyvtár átengedését javasolta, a kijelölt statisztikai és közigazgatási munkák kivételével, amelyek a városi közigazgatási könyvtár megalapításáig a statisztikai hivatal könyvtárához csatolandók. Az átengedett anyagra vonatkozóan csak olyan kikötést hozott javaslatba, hogy a főváros ezen adománya az Egyetemi Könyvtár új épületében illő helyen legyen megörökítve. A tanács magáévá tette a bizottság javaslatát, a városi raktárban felhalmozott köteles példányok ügyében pedig a statisztikai hivatali igazgató javaslata értelmében azt indítványozta, hogy a kijelölt 280 mű a statisztikai hivatalban őrzött közigazgatási könyvtárhoz csatol- tassék. Az ezenfelül kijelölt 400 mű, valamint a városi raktárban összegyűjtött
