A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1918

1918 / 1-3. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 11. jelentése, az 1917. évről

Hasonlóképen tovább is érvényben voltak a múlt évi jelentésünkben megállapított egyéb háborús bajok: a személyzet hullámzása, a könyvbeszerzés nehézségei stb. Ezekhez számszerűleg is megállapíthatóan újabbak járultak. A háború egyik újabb tünete gyarapodásunk nyelvek szerinti megoszlásában nyilatkozik meg: abban, hogy míg egészen 1915-ig a magyar nyelvű gyarapodás évről-évre fogyó tendenciát mutatott, azóta ez az irányzat megfordult. A fogyó irányzat magyarázata azelőtt sem az volt — amint azt egy idevágó nyilvános bírálat alkalmából kétségbevonhatatlan számadatokkal bebizonyítottuk —, mintha bármiképen előnybe helyeztük volna az idegen nyelvű irodalmat; kimutattuk, hogy a Könyvtár sokszorosan nagyobb arányban gyarapszik magyar könyvek által, mint amilyen a magyar könyvtermelés aránya a külföldihez; a Könyvtár telítve volt magyar könyvvel és valósággal erőlködtünk, hogy antikváriusok ajánlataiból és katalógusokból kihalásszuk azt a kevés, szakmánkba vágó magyar könyvet, amely könyvtárunkban nincs meg. A háború ezt a helyzetet gyökeresen megváltoztatta. Nem ugyan a magyar könyvtermelés arányainak eltolása által, hanem a nemzetközi tudományos és kereskedelmi kapcsolatoknak mind erősebb meglazításával. 1915-ben beszerzéseink 55‘8%-a volt magyar nyelvű; 1917-ben már 77’5%-a. Alig hisszük, hogy ebben valaki is, aki a kultúra és a tudomány fejlődési törvényeit ismeri, örvendetes hatását állapítaná meg a háborúnak. A magyar kultúra azokban a korszakokban volt a legvirágzóbb és legtermékenyebb, amikor önálló életereje tudatában nem zárkózott el a külföldi kulturkapcsolatok elől; példa rá Mátyás korszaka, a reformáció ideje, az irodalmi megújhodás, a múlt század reform-korszaka. Félő, hogy ezeknek a kulturális kapcsolatoknak a meglazulása senyvesztő hatással lesz a most felnövő nemzedék kulturális és tudományos állapotára és alkotóerejére.

Annál inkább lehet ettől tartani, mert a forgalomnak nyelvi megoszlása még fokozza ezt az irányzatot. A Központi könyvtárban 1916-ban a magyar nyelvű olvasmányok aránya 41 -3% volt; 1917-ben már 48‘4%. Ebben a háború egy másik hatásának tünetét is kell látnunk, amelyet az itthon maradt polgári népesség megoszlására gyakorolt. Minél tovább tart, annál erősebben tizedeli meg az értelmiség katonaköteles korosztályait. 1914-ben Központi könyvtárunk kölcsönzőinek két legerősebb kontingensét a szabad foglalkozásúak és a főiskolai hallgatók szolgáltatták; azok 19, ezek 21%-kal. Ez természetes volt és megfelelt könyvtárunk anyagának és hivatásának. Azóta mindkét kategória aránya évről- évre csökkent, míg végül 1917-re a liberális foglalkozások fokozatosan lesülyedtek 11%-ra, a főiskolai diákok 12%-ra. Helyükbe nyomult a középiskolai tanulók tábora. Bár a Központi könyvtár csak 16-ik évüket betöltött ifjakat vesz föl kölcsönzői sorába, arányuk 7'8°/o-ról fokozatosan 24’2%-ra emelkedett s így ma ők alkotják a Könyvtár használóinak legerősebb rétegét. Nyilván ezeknek csekélyebb nyelvismerete okozza a használatban is a magyar nyelv előrenyomulását. Bizonyára örülnünk kell annak, ha ily nagyszámú fiatal ember foglalkozik már ebben a korban komoly tanulmányokkal; hiszen a Központi könyvtár anyaga