A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1918
1918 / 1-3. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 11. jelentése, az 1917. évről
3 eleve csakis komolyabb stúdium eszközéül szolgálhat. Mégis nem lehet elnyomni azt az aggodalmat, hogy az értelmiségi foglalkozásúaknak és az értelmiségi pályára készülő főiskolai hallgatóknak oly jelentékeny hányada szakította meg kapcsolatát a tudománnyal, hogy ez a háború befejezése után is kulturális életünk folytonosságának oly mélyreható megszakítását, akkora hézagot fog teremteni, amelyet csak évek múltával fog kitölteni a háború által intellektuális útjairól le nem terített legifjabb nemzedék szellemi termelő munkára megérése. Minden jól szervezett, a tudományos és a gyakorlati életet egyforma gonddal szolgáló könyvtár működése és különösen forgalma valóságos mikrokozmosza a környező szellemi világnak. Ezért hisszük, hogy a Könyvtárunk életéből levont ezek a tapasztalatok nagyjából érvényesek Magyarország egész szellemi életére, de mindenesetre a szellemi tudományok körére. És ezért merjük mondani: ha egyáltalán volt hatásuk tudományos és kulturális intézményeinknek, egész értelmi és műveltségi emelkedésünknek az ország és a nemzet minden egyéb területen való fejlődésére és ha ebben az értelmi emelkedésben volt valamelyes része a magyar könyvtárügynek, — akkor nem szabad e tapasztalatok után, hogy a közösségeink sorsát intézők számára a háború után következő súlyos gazdasági bajok okul vagy mentségül szolgáljanak a kulturális feladatok oly fokú elhanyagolására, amint az a háborúban történik. Nem lehet elhinni, hogy ha a javított népoktatás és a továbbképzés intézményei: a szakiskolák, szabadiskolák és könyvtárak a háború előtt is nem fényüzési berendezés, hanem a mai ipari és mezőgazdasági szervezet által kikényszerített szükségesség, gazdasági életünk valamennyi ága legnagyobb hatékonyságának nélkülözhetlen előfeltételei és eszközei voltak, hogy akkor a háború után, amikor épen minden testi és szellemi erőknek teljes megfeszítésére lesz szükség, inkább legyenek nélkülözhetők. Azt tartjuk, hogy a háború után még inkább kell hogy minden átgondolt gazdasági és kultúrpolitika legelső sorban az értelmi továbbfejlődés — sőt sajnos nem is továbbfejlődés, hanem csak színvonalon maradás — eszközeiről megfelelően gondoskodjék. Ezek között ma, a géptechnika és a világgazdaság korszakában a könyvtárak a legelső sorban állanak. S ezért semmiféle pénzügyi nehézségekre való hivatkozással nem lehet elhallgattatni a magyar könyvtárügy vezetőinek remélhetően majd hangosan megnyilatkozó igényét, hogy megfelelő anyagi eszközök rendelkezésre bocsátásával kompenzálják azt a viszonylagos visszafejlődést, amelybe a háború sodorta őket. HÁBORÚS SEGÍTŐ MUNKA Kriegshilfsarbeit — War help work (L. az 1. sz. függeléket.) A Könyvtár sajátképeni feladatainak megnehezítése nem akadályozott abban, hogy ugyanolyan buzgalommal ne folytassuk az Országos Hadsegélyző Bizottság számára vállalt munkánkat a sebesültek és a harctéren levők olvasmánnyal ellátása körül, mint azelőtt. Természetes azonban, hogy ennek az akciónak méretei évről-évre szűkülnek: kevesebb a rendelkezésünkre 1*
