A Fővárosi Könyvtár értesítője 1910
1910 / 2. szám - Staindl Mátyás: A Dresden-plaueni könyvtárról
153 A DRESDEN-PLAUENI NÉPKÖNYVTÁRRÓL 154 törzslapját kiszedi s rávezeti a kölcsönzést ide s a rendelőkönyvbe is, azalatt egy kifutó fiú meghozza a könyvet. Ez az egész művelet alig tart egy percig. Csak akkor tart kissé tovább, ha az olvasó nem kér határozott könyvet, hanem előbb ki kell tanulmányozni, hogy mi felelne meg neki legjobban. A könyvtáros pszichológiai érzékén kívül két mechanikus eszközre támaszkodhatik. Az egyik az említett törzslapdoboz, melyben minden könyvnek megfelelő külön lapon a könyv rövid karakterisztikuma is rá van vezetve (1. a 2. mintát) s néhány jel is útmutatásul szolgálhat. Pl.: Tudományos munkán fekete nagy pecsét van, szépirodalmin piros. Pirossal áthúzott lap azt jelenti, hogy fiataloknak nem ajánlható; kék áthúzás előismeretekre támaszkodó komolyabb munka, vagy intelligensebb olvasóknak való szépirodalom stb. Ez az első szembeötlő jel figyelmezteti a könyvtárost, hogy az esetleg kért könyv jelenlétét bevallja-e vagy sem! Fiatal emberkéknek rosszul esik azt mondani: „kérlek, a könyv hangja egy kicsit könnyelmű, ez még nem neked való!“ De megnyugtathatjuk azzal, hogy a könyv nincs itt. Az indikátor, melyet az olvasó kezel, már ebből a pedagógiai szempontból sem ajánlható. 3. minta A másik mechanikus eszköz az olvasó rendelőkönyve (1. a 3. mintát), melyben benne van, hogy mit olvasott eddig, sőt az olvasók Hofmann külön s rendkívül nyájas levélbeli kérésére minden könyveim mellé egy-egy betűvel föltüntetik, hogy a könyv tetszett-e vagy sem: N = nem, G = gefallen (tetszett). Egyesek oda írják még „mert nehéz“, „zavaros“, „humoros“ stb. Szóval, ez a rendelőkönyv némi lelki- tükör-szolgálatot teljesít s kiválóan segíti a könyvtárost abban, hogy mindenki a neki megfelelő jó könyvhöz jusson. Ez az intim érintkezés a könyvtárossal ugyan nem nagyon előnyös a statisztikára, mert az olvasóit ismerő könyvtárostól az olvasó igen kevés esetben fog olyan könyvet kapni, melyet másnap olvasatlanul hoz vissza, másutt ami ilyenformán meghamisítja a statisztikát. A modern könyvtárnak nem is az a célja, hogy minél nagyobb forgalmat mutasson ki, hogy ezáltal viszont egy-egy kölcsönzést minél olcsóbbnak tüntethessen föl, amiben valóságosan versenyeznek egyes kényelmes, ósdi módszerekkel dolgozó népkönyvtárak. A modern könyvtár forgalma kisebb, kezelése drágább, de annál értékesebb népművelő munkásságot végez. A könyvtár és olvasó közeledésének nem csekély szolgálatot tesz a jó könyvtári útmutató, mely a hagyományos, riasztó paragrafusokból álló Leseordnungoktól lényegesen eltér. Bőbeszédűvé lett s barátságossá, legfőbb céljának tekintve a bizalomkeltést, az őszinte megnyilatkozást az olvasó részéről, mely nélkül a könyvtári munka nem egyéb lélekölő aktakezelésnél. A könyveket 20 napra adják kölcsön. Aki e határidőig vissza nem hozza, attól reklamálják. A lejárati idő megállapítása is rendkívül egyszerűen történik, mert a kölcsönadott könyvek törzslapjait a kiadás dátuma szerint rendezik; tehát minden nap új csoportba, s ha a 21.-ik csoporthoz érnek, reklamálják az első csoportból még be nem szolgáltatott könyveket. Úgylátszik, mintha a törzslapoknak ilyen kezelése mellett szerfelett nehéz volna megállapítani, hogy egy bizonyos hiányzó könyvet kinek 2*
