A Fővárosi Könyvtár értesítője 1910
1910 / 1. szám - Apró közlemények
135 hírek és közlések 136 van tudomása, még pedig oly értelemben, amint azt a biz. íag interpellációja alkalmával kifejtette. A könyvtárnak Sándor-utcai elhelyezésére nézve tulajdonképen még hivatalos tárgyalás nem volt, ez csak több alternativa között merült fel, de maga is abban a véleményben van, hogy ez a hely nem alkalmas a Fővárosi könyvtár elhelyezésére. Ami a bajokon való segítést illeti, most készül az előterjesztés, legközelebb össze fogja hívni a könyvtári bizottságot, azután a többi illetékes szakbizottság és a tanács útján a javaslatot a közgyűlés elé fogja terjeszteni, még pedig lehetőleg mielőbb. Kéri válaszának tudomásul vételét Dr. Ballagi Aladár köszönettel tudomásul veszi a választ és bizalommal, hogy az megtörténik, amit kilátásba helyezett a polgármester úr. A közgyűlés a választ tudomásul veszi. • Ugyancsak a főváros közgyűlésén, április 13-án dr. Lengyel Endre bizottsági tag indítványt tett a Fővárosi könyvtár dolgában, melyet a következő beszéddel vezetett be: A naponként felmerülő kisebb kérdések mellett, a megoldásra váró nagy ügyek egész komplexiója a törvényhatóság előtt áll. A közgyűlés szíves elnézését kell kérnie, ha mindezek dacára egy szerény, nem is olyan fontosnak látszó, de mélyebb betekintésre annál nagyobb horderővel bíró és sürgős intézkedésre váró ügyben, a székesfővárosi könyvtár ügyében kíván felszólalni, s beterjesztett indítványát megokolni. Hogy milyen nagyjelentőségű kulturális kérdés az, amelyről szólni kíván, mindenekelőtt a külföldre, a nyugati kulturállamok példájára fog hivatkozni, amelyek városai kulturális fejlődésüknek nagy tényezőjét ismerték fel a közkönyvtárak felállításában s amelyek nagy anyagi áldozatokkal járulnak könyvtáraik fejlesztéséhez. Berlin városának, amelynek a tudományos könyvtárakon kívül ma már 95 városi közkönyvtára és olvasóterme van, évi dotációja könyvtáraira és az olvasótermeire 257.000 korona. Franciaországból csak Párist említi, amely város közkönyvtáraira 1908-ban 484.000 frankot adott ki. De ha haladunk a kultúra lejtőjén fölfelé, Anglia már háromszor annyit költ ezen kulturális célra, mint Franciaország avagy Németország. Itt is csak a fővárost, Londont említi, amely város tudományos, világraszóló könyvtárain kívül, mint a British-múzeum könyvtára, 80 városi nyilvános könyvtárt tart fenn, amelyek évi dotációja 2 és 3,000.000 korona között váltakozik. S ha tekintetbe vesszük, hogy London városának összkiadása évenként 433 millió korona és ebből 2—3 milliót fordít közkönyvtáraira, Budapest évi összkiadása ezzel szemben körülbelül 55 millió 400 ezer korona, tehát V7-része a londoninak és csak 47.000 koronát fordít könyvtárára, mindjárt szembe- ötlik az óriási különbség. Mert ha London évi 433 millió korona összkiadásból 3 millió koronát fordít évenkint e célra, nekünk 55 millió 400 ezer korona évi kiadásból 450.000 koronát kellene e célra fordítani. De még szembetűnőbb lesz a különbség, ha az Egyesült-Államokat vesszük számításaink alapjául. Az első nyilvános könyvtárt Franklin alapította. Azóta az Unió 20 államában a községek törvény által vannak felhatalmazva, s ha a szavazati joggal bírók 2/s-ada követeli, kötelezve vannak nyilvános könyvtárak alapítására és fenntartására. Massachusets állam már 1851-ben felhatalmazta községeit, hogy nyilvános könyvtár alapítása céljából 1 dollárt, fenntartására V« dollárt vethessenek ki minden adózó polgárra. Nem akarja a közgyűlést ismét statisztikai adatokkal terhelni, de annyit mégis megemlít, hogy ezen utóbb említett államnak 624 nyilvános közkönyvtára van, amelyek közül Boston városában a városi közkönyvtár évi dotációja 560.000 főnyi lakóssága mellett 1 millió 560.000 korona. Hogy áll most már a kérdés minálunk ? Fővárosunkban ma a fennálló közkönyvtárak, mint a múzeumi, egyetemi, tudományos akadémiai könyvtár nehezebben hozzáférhetők, s főleg a szaktudományokkal foglalkozók és a főiskolai ifjúság használják. A maguknak gyönyört vagy általános ismeretterjesztést kívánók nem mennek oda s ha bejutnak is, csalódva távoznak el. Ezekkel szemben a nagyközönség s különösen a szegényebb néposztály rendelkezésére a népkönyvtárak állanak. Ilyen népkönyvtárak: a Vili. kér. munkásotthon népkönyvtára, amely használhatóságát tekintve, a legjobbak közé tartozik; a II. kerületi, 1906 óta fennálló Budapesti Könyvtáregyesület a budai Korvin- téri Vigadóban két fiókkal, úgyszintén az I., III., VI. IX. és X. kerületi iskolai és népkönyvtárak, amelyek kisebb terjedelemben ugyanazt a célt akarják szolgálni. Budapest ezen most említett népkönyvtárai, eltekintve attól, hogy csekély terjedelmüknél fogva sem felelnek meg a célnak, eltekintve attól, hogy nem minden kerületben vannak felállítva s a meglevőknek a helye is teljesen ötletszerűen van megállapítva, még két nagy hibában szenvednek. Nem ingyenesek és nincs megfelelő olvasótermük. Hogy nem ingyenesek, ez maga is visszás dolog, mert hogyan lehetséges az, hogy a jobb körülmények között levők a könyveket a nagyobb könyvtárakban ingyen használhatják és a szegény- sorsúaknak a könyvek használatáért pénzt kell fizetni ?
