A Fővárosi Könyvtár értesítője 1909
1909 / 4. szám - Basch Imre: Könyvtári impressziók Amerikából. I.
131 Könyvtári impressziók Amerikából Irta Basch Imre, id. könyvtári hivatalnok I. Ama sok kiváló sajátosság, mely az amerikai könyvtárakat oly előnyösen különbözteti meg az európai könyvtárszervezettől és politikától: a gazdag dotáció, a nagy személyzet, a gazdag berendezés és pompás épületek, a fejlett technikai felszerelés, a könyvállomány modernsége, a tudományok fejlődésével szorosan lépést tartó beszerzések — joggal teszik az amerikai könyvtárakat mintaszerűekké és Európa számára példányképpé. Azonban nem ezekben kell keresni azokat a lényeges különbségeket, melyek az amerikai könyvtárakat az európaiakkal szemben jellemzik. Ezek csak pénz és gazdagság dolgai, a bőkezűségé, mellyel egyes dúsgazdag magánosok a városokkal együtt a könyvtárak tárgyi alapjait megvetették. Pénz kétségtelenül a legjelentősebb az okok s a legerőteljesebb a fejlesztő motívumok között, s nyilván az amerikai könyvtárak sem lennének azon a színvonalon a rendelkezésükre álló óriási összegek nélkül, amelyen ma állanak. De észre kell vennünk, hogy ez ok mellett, erre épülve egy másik tényező is döntő szerepet játszik: az amerikai társadalom sajátos természete és szelleme, az európaitól különböző tradíciója s a közszolgálatról eltérő felfogása, melynek okán még a kisebb és szegényebb amerikai könyvtárak is meglepő eredményeket képesek felmutatni. Nem is lenne érthető, hogy honnan van, hogy oly óriási összegeket áldoznak könyvtárakra, különösen magánosok (mint Mr. Carnegie, Lenox stb.), ha az okot nem ott keresnők, hogy az amerikai más feladatokat jelölt ki s más teljesítést vár a könyvtáraktól, mint az európai. Mi úgy hisszük — s ez minálunk az általános és elterjedt nézet, — hogy a könyvtár első sorban tudományos intézmény, segítsége és támogatója a hivatásosak tudományos és politikai vagy közigazgatási működésének. Mindig és minden intézményünkben különösen hangsúlyozzuk a hivatásosak előbbrevalóságát, — minek eredete nyilvánvalóan a mi életünk sajátossága, hogy minálunk a munkamegosztásban elfoglalt hely nem csak egy adott helyzet, egy adott munka, mit ma még talán csinálok, de holnap talán ép az ellenkezőjét. Nálunk a munka- megosztástól kijelölt munka hivatássá lesz, életrevalóvá, sőt generációkon átöröklötté; és tragédiát jelent, ha változtatni kell rajta. Az amerikai nem ismer életre szóló „biztos állást“, másíthatatlan mesterséget, sem kvalifikacionális törvényekkel körülbástyázott foglalkozásokat. Az amerikai nem mesterséget választ, hanem állást, s olyan mesterséggel kezd, melyben az első állást kapja — ily élet, mely kétéves esti kurzusokon ügyvédeket képesít, s igen csekély előképzettséggel négy év alatt orvossá lehet valaki s negyvenéves korában, akár gyárban eltöltött élet után sem tartja senki későnek, hogy az orvosi mesterséghez tanuljon, hol örökös a verseny és sem a jogi föltételek, sem az öregség érzése nem akadály, ha jobb élethez nyílik alkalom, hogy hozzáfogjon: más tudást, más ismereteket, más oktatásügyi politikát kíván. Nem arra vetik a fősúlyt, hogy a hivatásosakat különös kedvezésben és kasztszerű megtisztelés- ben részesítsék, — mert hisz az is csak mesterség és mindenki azzá lehet, — hanem arra, hogy mindenki könnyen, gyorsan, forma nélkül a mesterséghez, vagy a mesterségváltozáshoz szükséges tudáshoz és ismerethez jusson. S így nem a felső oktatás a jelentős, hanem az alsó, s nem is csak a gyerekeké, hanem a felnőtteké is, mert nincs későn soha, hogy foglalkozást változtathasson. Ez a felfogás és életmód terelte a figyelmet a könytárakra, mely ebben a leghatásosabb intézmények közül való. És így lett az, hogy az amerikai kultúrpolitikában a könyvtár az iskolákkal teljesen egyenrangú, ennek elválaszthatatlan párjává lett. Ahogy a gyorsan keletkező városok tervrajzát elkészítik, az iskolának szánt telek mellett a könyvtárét is rögtön kijelölik. S ahogy az újonnan keletkezett amerikai imperializmus új gyarmataiban a modern civilizáció alapjait kezdte lerakni: a tanítóval együtt elküldötte a könyvtárost is. Alig van az Egyesült-Államokban ma kicsiny helység, hol nyilvános népkönyvtár ne lenne, legtöbbször díszes kis palotában, szép berendezéssel és meglepően teljes és jól megválogatott könyvállománnyal. 1*
