A Fővárosi Könyvtár értesítője 1907
1907 / 1. szám - Szabó Ervin: A fővárosi könyvtár
A FŐVÁROS! KÖNYVTÁR ÉRTESÍTŐJE Szerkeszti DK- THIRRING GUSZTÁV igazgató. — Megjelenik évnegyedenként — I. ÉVFOLYAM 1907. május hó 1. SZÁM A fővárosi könyvtár. Irta dr. Szabó Ervin, székesfővárosi könyvtáros. Az a hatalmas mozgalom, a mely Nyugati Európa és Északi Amerika városait a nyilvános könyvtárak sűrű hálózatával vonja be, a modern városnak sajátos terméke, egyúttal újabb tünete annak a társadalomfejlődési iránynak, a mely a kollektiv szolgáltatások folytonosan szaporodó tömegével helyettesíti a szükségletek egyéni kielégítésének rendszerét. Könyvtárak azelőtt is léteztek. Gazdag emberek kedvtelése, tudományos intézetek és egyes tudósok irodalmi szükséglete nem egy értékes könyvtárt létesített és fejlesztett nagygyá; de a nagy nyilvánosság, a tudományos képesítéssel nem bírók óriási tömege a legújabb időkig ki volt zárva a fölhalmozott irodalmi értékek élvezetéből, sőt jórészt még ma sem férhet hozzájuk. A régi könyvtárak féltékenyen őrzik kincseiket, ritkaságaikat; s az ember úgy van velük, hogy még csak rossz néven sem veheti zárkózottságukat: valóban a régi könyvek túlnyomó része s az újak közül az idegen nyelvűek jobbára csak a könyvkedvelőt és a szaktudóst érdekelhetik. Azok az elemek, a melyek korunkban léptek az olvasók sorába, a régi könyvtáraknak már ezért is alig vehetik hasznukat. Új könyvtárak kellettek tehát a régiek mellett s újak ott, a hol azelőtt semmiféle könyvtár nem—-volG- a megnövekedett városokban és a városokká tömörült falvakban. Olvasni akarnak olyanok, a kik azelőtt nem igen zavarták a könyvtárak csendjét: az ipari munkás, a ki gazdasági és politikai érvényesüléséért folytatott harcának gerjesztő elemeit és értelmi igazolását keresi a technika és a természettudomány, de főként a társadalom- tudomány és a szociálpolitika új eredményeiben. Derűsebb, s mindenesetre egészségesebb környezetbe menekül az a munkásnő, ki nyomorult, szűk, zsúfolt, kopár lakását munka után néhány órára a népkönyvtárak és népolvasótermek szépirodalmi olvasmánynyal dúsan fölszerelt helyiségeivel cseréli föl. S a szegényebb középosztály nőiben is nagyobb az olvasás szükséglete, mióta a háztartási munka nem kis része házon kívül végzett vagyis közgazdasági munkává változott. Mindezekhez csatlakozik a szellemi munkások óriásilag megnövekedett tömege is fokozott igényeivel, melyeket a régi könyvtárak kielégíteni képtelenek. Ezek a népesedési és gazdasági módosulások teremtették meg azt az eredményeiben is csodálatos mozgalmat, a mely mindennél alkalmasabb az emberi szellem alkotásainak közkincscsé tételére, legalább azoknak körén belül, kiknek anyagi helyzetük vagy munka- viszonyaiknak nyomorúsága abszolút akadályul nem szolgál bárminemű szellemi élvezet számára. Hasonló viszonyok Budapesten is régen aktuálissá tették a népkönyvtárak kérdését. De miként sok másban, úgy ebben is tapogatodzó kísérleteken túl nem jutottunk. Meglévő népkönyvtáraink vagy elégtelen anyagi és szellemi erővel működnek, vagy vallási és politikai 1
