A Fővárosi Könyvtár értesítője 1907
1907 / 1. szám - Szabó Ervin: A fővárosi könyvtár
2 irányzatok szolgálatában állnak s így elejétől fogva nélkülözik az általánosság kellékeit; a szervezett munkásság pedig szakegyleti könyvtáraival pótolja némileg a népkönyvtárak hiányát. Ily körülmények közt a fővárosra háramlóit a kötelesség, hogy népkönyvtár alapításával elégítse ki az olvasni vágyó tömegek szükségleteit. Mégis a főváros közönsége városi népkönyvtár helyett a tudományos könyvtárak számát szaporította újjal. Nem konzervatív indokokból történt így, hanem főként azon meggondolás folytán, hogy a főváros már meglévő könyvgyűjteményeiben fölhalmozott anyagot aránylag kevés kiegészítéssel könnyen ki lehet bővíteni a szintén nélkülözhetlen közigazgatási szakkönyvtárrá, ellenben városi népkönyvtár — helyiségben, személyzetben, könyv- és ujságköltségekben — oly nagy apparátust jelentene, a melyet jobbnak látszott csak a közigazgatási szakkönyvtár kiépítése után kezdeményezni. így jött létre az 1903. év elején az új fővárosi-könyvtár, a régi, 1895-ben alapított fővárosi könyvtárnak eTá fővárosi statisztikai hivatal szakkönyvtárának egyesítéséből. Célja -- miként a vonatkozó szabályrendelet megállapítja — „egyrészt a közigazgatás menetét általában, másrészt a statisztikai hivatal feladatát különösen elősegíteni, továbbá a fővárosra vonatkozó mindennemű irodalmi termékeket gyűjteni.“ Ez a meghatározás, ha a fővárosi könyvtár kereteit szűkebbre vonja is, mint népkönyvtáréi volnának, mégis elég szabadságot ad a könyvtár vezetőségének arra, hogy tágabb olvasóközönség igényeit kielégítse s így legalább részben pótolja azt a hiányt, a melyet ma — mint az alább közlendő számok bizonyítják — mind többen éreznek. A modern közigazgatás fokozatosan oly területeket von szabályozó és gondozó működése körébe, a melyek azelőtt kizárólag a magánélet körébe tartoztak. Alig van ennek folytán a közgazdaságnak, a szociálpolitikának, az egészségügynek olyan kérdése, a melyet könyvtárunkban művelni nem kellene, ha a gyakorlati közigazgatás problémáival nemcsak lépést akarunk tartani, hanem megelőzni is akarjuk azokat. A statisztika első sorban szintén a gyakorlati közigazgatás céljait szolgálja; de anyaga, módszerei összekötik a társadalomtudomány elméleti kérdéseivel és a demológia, a földrajz, az etimológia és az anthropológia tényeivel és problémáival. Ilyformán a fővárosi könyvtár nem szorítkozhatik a szoros értelemben vett közigazgatás és statisztika művelésére, hanem körébe kell hogy vonja a határos tudományágak egész sorát, a társadalomtudományt és a szociálpolitikát, a közgazdaságtant, a közegészségügyet és a természettudományoknak az emberre vonatkozó részeit: éppen azokat, a melyek a közdolgokkal foglalkozó embert érdeklik és ezért a népkönyvtárak sajátos területei is. A mellett a könyvtárt mindenki látogathatja; mint a nyugati népkönyvtárakban, itt is semmiféle formaság nem gátolja a látogatót olvasótermünk, katalógusaink, könyveink és folyóirataink használatában; s nem is volt eddig okunk, hogy liberalizmusunkat megbánjuk. * Néhány számadattal kívánjuk még kiegészíteni könyvtárunk ismertetését. Említettük, hogy a fővárosi könyvtár két régi könyvtárnak egyesítéséből keletkezett. Ezeknek állománya az egyesítéskor a következő volt: Statisztikai hivatal könyvtára ...................................... 8.964 mű 31.627 kötet R égi fővárosi könyvtár.................................................. 13.481 „ 21.829 „ Összesen .... 22.445 mű 53.456 kötet A rendezés folyamán, részint mint másodpéldány, részint mint a könyvtár fent körülírt programmjával ellenkező munka, ki lett selejtezve (és pedig túlnyomóan a régi fővárosi könyvtárból) 8.300 mű körülbelül 13.500 kötetben, maradt tehát 14.100 mű, körülbelül 40.000 kötetben. Az évi gyarapodás volt
