A Fővárosi Könyvtár értesítője 1907
1907 / 2. szám - Gárdonyi Albert: Budapest népkönyvtárai
18 E rövid cikk célja általánosságban ismertetni azon intézményeket, melyek Budapesten népkönyvtári célokat szolgálnak s ismertetésük kapcsán kritika tárgyává tenni célszerűségüket, illetőleg vizsgálni, hogy megfelelnek-e azon fontos célnak, melyet fennebb vázoltunk. Legjelentősebb népkönyvtárunk ez idő szerint a VIII. kerületi munkásotthon népkönyvtára, mely tartalmát és használhatóságát tekintve, leginkább megüti a mértéket. A munkásotthon 1896. január 1-én nyílt meg s könyvtára ugyanazon esztendő október hava óta használható. Az intézet először magánházban volt elhelyezve, 1897 december havában azonban a Vili. kerületi elüljáróság épületében kapott helyiségeket s ma 300 embert képes egyszerre befogadni. A munkásotthon rendeltetésénél fogva mindenki számára nyitva áll, napilapok, szak- és folyóiratok állanak a látogatók rendelkezésére s az intézet helyiségein belül a könyvtár szabadon használható. Sőt kölcsön is vehetők a könyvtár könyvei, előzetesen azonban 4 korona biztosítékot kell a kölcsönvevőnek lefizetni. A munkásotthon helyiségei hétköznapokon este 6 órakor, vasár- és ünnepnapokon pedig délután 4 órakor nyílnak meg s minden este 9 óráig állanak nyitva. A népkönyvtár állománya az 1906. év végén 4384 kötet és 75 füzet volt.1) Igaz, hogy e könyvtár túlnyomó részét a szépirodalmi munkák: regények, elbeszélések, színdarabok és költemények foglalják le, de vannak benne nagy számmal tudományos és műszaki munkák is.2) A könyvtár állományának szakszerűségét s használhatóságát különben fényesen igazolja a használat folytonos emelkedése. 1896-ban 136 volt a kikölcsönzött kötetek száma, 1906-ban pedig 57.053. Leghasználtabb közkönyvtárainkkal is felveheti a versenyt, pedig ez intézet összes kiadásai 1906-ban csupán 4667 koronát tettek ki. Ez eredményben nagy része van annak, hogy olvasóhelyisége kényelmes s a könyvtár használata egyszerű. A munkásotthont és könyvtárát a Vili. kér. ált. közjótékonysági egyesület alapította3) s tartja fenn, segélyezi azonban a székesfőváros és a múzeumok és könyvtárak országos tanácsa is. Budapest legéletrevalóbb népkönyvtára tehát egyesületi vezetés alatt áll és a község csupán helyiséggel és pénzzel segélyezi. Kár, hogy az egyesület nem terjesztette még ki működési körét s nem állított fel a székesfőváros más pontjain hasonló intézményeket. Jelentőségre a VIII. kér. munkásotthon könyvtára után következő intézmény a II. kerületi népkönyvtár, melyet a budapesti könyvtáregyesület alapított és tart fenn. Ez egyesület II. kér. népkönyvtár-egyesület címen indult meg s könyvtárát 1892. szept. 1-én nyitotta meg a Toldy Ferenc-utcai elemi iskola egyik tantermében. 1894. szeptember 27-én megváltozott az egyesület jellege, népkönyvtáron kívül tudományos közkönyvtár alapítását tűzte ki céljául s Budai könyvtár-egyesület címet vett fel. Már 1894-ben két részre oszlott körülbelöl 5000 kötetből álló könyvtára, melyek egyike a közművelődés terjesztésére, másika a tudományos míveltség fejlesztésére volt hivatva.4) Évek hosszú során át küzdött az egyesület az olvasóterem hiányával, míg végre 1906. június 4-én Budapesti könyvtár-egyesület címet vett fel s a székesfőváros áldozatkészségéből a II. kér. >) A budapesti Vili. kér. általános közjótékonysági egyesület évkönyve az 1906. évről, 60. 1. 3) Berkes Imre: A budapesti Vili. kér. munkásotthon könyvtárának címjegyzéke. Budapest, 1903. Perényi Lajos és Andor Károly: A budapesti VIII. kér. munkásotthon népkönyvtárának címjegyzéke a szerzők betűsoros rendje szerint. Budapest, 1905. 3) Magyar Minerva III. évf. 178. 1. 4) Jurmann Gy.: A budai könyvtáregyesület évkönyve. I. 11. 1.
