A Fővárosi Könyvtár értesítője 1907
1907 / 2. szám - Gárdonyi Albert: Budapest népkönyvtárai
A FŐVÁROSI KÖNYVTÁR ÉRTESÍTŐJE Szerkeszti DR- THIRRING GUSZTÁV igazgató. — Megjelenik évnegyedenként — i. évfolyam 1907. augusztus hó 2. SZÁM Budapest népkönyvtárai. írta: Dr. Gárdonyi Albert, székesfővárosi könyvtártiszt. Sokszor hallhatjuk azon vádat, hogy kulturális intézményeink nem eredeti alkotások, hanem külföldi, elsősorban német minták utánzatai. E vád sértheti a nemzeti hiúságot, de kulturális intézményeink értékét nem csökkenti. Valamint a szellemi érintkezésben álló emberek között nem kerülhető el a kölcsönhatás, sőt szükségszerű következménye az érintkezésnek, úgy a nemzetek szellemi termékei sem kizárólagosak, ha csak természeti akadályok nem lehetetlenítik az érintkezést. Ha a kulturális vívmányok nem helyi természetűek, akkor szükségszerűen alkalmazást nyernek keletkezési helyükön kívül is. A nemzeti eszmékért való lelkesedés érzelmi jelenség, mely nem zárja ki az észszerű gondolkozást s ez utóbbi alapján mindig a célszerűbb intézmény meghonosítása lesz kívánatos. Éghajlati, népesedési, gazdasági viszonyaink annyira közösek a szomszéd nemzetek azonos viszonyaival, hogy- azokon alapuló összes intézményeik, melyek közé a kulturális intézményeket is számítjuk, mindenkor alkalmazhatók. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az idegen kultúra eredményeit nemzeti sajátosságainkhoz idomítsuk. Ilyen kölcsönvett kulturális intézmény a népkönyvtár, melynek közművelődési és társadalmi jelentőségét máshol ismerték fel először s vitték be ennek alapján a gyakorlati életbe.1) A népkönyvtáraknak fontos szerepük van a társadalmi élet alakításában, mert az iskolaszülte kulturális különbségeket vannak hivatva kiegyenlíteni. Az iskolaköteles korig ugyanazon szellemi tőke uralja a gyermek lelkét. Óriási szellemi különbség támad azonban akkor, midőn a kisebb rész a középiskolákat, még kisebb rész pedig a felső iskolákat elvégzi, nem is szólva a szakiskolákról. Betetőzi az így támadt különbségeket, hogy a vagyonos tetszése szerint művelheti lelkét, mert van hozzá ideje s megszerezheti a szükséges művelési eszközöket; a szegény ellenben idő és megfelelő kultúrintézmények hiányában messze mögötte marad. A kulturális különbségek által is osztályokra bontott országban természetesen annál nagyobb elkeseredéssel folyik a gazdasági harc. A közművelődés fejlesztése és egyengetése olyan feladata a közhatalomnak, hogy kizárólagosan iskolák felállításával nem felel meg teljesen kötelezettségének. Közkönyvtárakat s népolvasótermeket kell felállítani, a hol mindenkinek alkalma nyíljék hozzáférni ahhoz a szellemi tőkéhez, mely a közkulturát uralja. 1) Reyer: Fortschritte der Volkstümlichen Bibliotheken. Leipzig, 1903.
