A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai IV. Buda és Pest grafikus ábrázolásai a visszafoglalás korában. 1683-1718
Előszó
19 visszafoglalásának jelentőségét. E képek elemei ugyanazok, amelyekkel az irodalomban találkozunk. A török kétségbeesésének változatos ábrázolásaiban a császári sas és oroszlán dicsősége, győzelme, felemelkedése, másrészt a török »véreb« szenvedése, továbbá a felkelő nap és lenyugvó félhold motívumai váltakoznak. A szultán trónja előtt kétségbeesett törökök közük a nagyúrral Buda elvesztésének hírét, máshol a szultán betegágya körül a szent szövetségben egyesült fejedelmek mondanak diagnózist a szultán halálos betegségéről. Ismét máshol az akkor már európaszerte ismert törökfürdőben, annak lángjában és gőzében gyötrődik a nagyvezér a budai basával. Más szimbólumkapcsolatot mutatnak azok az ábrázolások, amelyek az alapjaiban megingott török birodalom sorsát a vele szövetségben levő franciák sorsával hozzák kapcsolatba és ez utóbbinak is közeli végét jósolják. A díszes, sokszor rendkívül gazdag szimbólumokkal és allegóriákkal dolgozó képeken fel-feltűnik X1. Ince pápa alakja, többször — a pápaság erkölcsi nimbuszát szimbolizálva — a felhők magasságában. Egy kis címkép a pápát trónon ülve, bíborosai körében ábrázolja, amint a Buda visszafoglalása napján kinevezett üj bíborosok névsorát teszi közzé. Az egyház szolgáinak emberbaráti tevékenységét mutatja Kolich Lukács ábrázolása, aki az égő budai várat rohamozó csapatok között a sebesülteknek nyújt lelki vigasztalást. A Buda visszafoglalása alkalmával európaszerte rendezett diadalünnepekről szintén több metszet ismeretes. Ilyenek a párisi és a nápolyi ünnepélyekről készült metszetek. Az allegorikus ábrázolásokon feltűnik a barokk állameszme gondolata is. A Grotius- és Flámitzer-féle elméletek az uralkodói mindenhatóságról és isten- kegyelműségéről, a triumfusok és hasonló tárgyú ábrázolások alkalmával kapnak szemléletes képet. A császár minden dicsőség és hatalom forrása. A hadvezérek dicsősége is a császári kegyben gyökerezik, mert hiszen a barokk államban már nincsenek önálló hűbérurak, akiknek a császárhoz hasonló haderejük és uralkodói hatalmuk van. Ugyancsak ezeknél az ábrázolásoknál tűnik fel az egyház szimbólumainak alkalmazásával a vallásos gondolat is. A triumfáló császár kezében feszület, a magasságokban Szűz Mária, vagy a pápa alakja azt jelképezi, hogy az istenség is résztvesz a kereszténység diadalában. A kereszténység szimbólumai mellett föltűnnek a barokk kort annyira jellemző klasszikus formák és gyakori a mitológiából vett alakok alkalmazása is. Maga a triumfus gondolata a klasszikus ókor szokásainak üjraélése. Az erények, az égi és földi istenek és félistenek alkalmazása népesíti be a tért és teszi teljessé a barokk győzelem-gondolatának ábrázolását. A magyar történeti állameszme nyomait hiába keressük ezeken az ábrázolásokon. A magyar címer fel-fel tűnik, részint mint díszítő motívum, részint mint a visszafoglalt területek szimbóluma ; máshol viszont az istenség az ausztriai háznak nyújtja át az országot, mintegy elismeréskép az ország felszabadításáért. Vagyis itt is feltűnik a bécsi udvari köröknek az a felfogása, amit Flámitzer egyik könyvének címéül használ : »Das durch die Oesterreichische Clemenz wiederum erquwickte Ungarn.« (1687.) * 2*
