A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai IV. Buda és Pest grafikus ábrázolásai a visszafoglalás korában. 1683-1718
Előszó
15 technikája arra enged következtetést, hogy a metszetek hatása a művészetek széles körére kiterjedt, hiszen az emlékérmek azt bizonyítják, hogy a rájuk vésett városábrázolások majdnem kizárólag metszetekről készültek. Általában csak az olyan látképeknek adhatunk hitelt, amelyek igazoltan az ostrom alkalmával személyesen jelenvolt rajzoló műve alapján készültek azzal a kimutatható szándékkal, hogy a valóságot adják. 1684-ig ilyen (bizonyos perspektivikus tévedéseket leszámítva) az Erhard Schön-metszet. Buda utolsó- előtti ostromának évében már több figyelemreméltó látkép keletkezett a természethűség kritériumával. Közöttük az első helyen Hallart képei említendők. Hallartról mindössze azt tudjuk, hogy Miksa Emánuel táborkarához tartozott és ő maga mondja — ha ugyan nyilatkozata nem a fővezér iránti hódolat kifejezése —, hogy munkái a fővezér utasításai alapján készültek. Hallarttól Buda és Pest négy megbízható és művészi szempontból sem jelentéktelen képe ismeretes : a városok ábrázolása északról, délről, keletről és nyugatról. Míg bennük az utolsó békés évét élő Buda képe tükröződik, — melyet az 1684. évi sikertelen ostrom legalább is a várra nézve nem változtatott meg — az 1686. évi ábrázolásokban már rendszerint az ostrom egy-egy nagy jelenetét látjuk megörökítve, gyakran egyszerre több, időben egymástól távol eső cselekményt. Rajtuk falak és bástyák, részben már a keresztény seregek által megszállva, többnyire romokban állnak, a házak csupasz falai, főként az északi oldalról tető nélkül merednek az égnek, a szőlőhegyek és a város körüli erdőségek az ostromló seregek hadállásai okozta pusztulás képét mutatják és a sánckosarakkal ellátott ágyúállásokból bombák és tüzes golyók röpülnek a város felé. Az ágyútűz hatása alatt a házak között lángok csapnak fel, a lőporostorony robban és az áttört falakon át a császári seregek rohamozzák meg a várost. Ezek a látképek túlnyomóan nem annyira a város képét elevenítik meg, mint inkább az ostrom egyik mozzanatát, a keresztény seregek győzelmes előrehaladását. A sok közül ismét Hallart keleti, De la Vigne keleti és nyugati, Fontana északi és Ambling déli ábrázolásai válnak ki. De különösen ki kell emelnünk Hallart déli ostromképét, amely megbízhatóságával és ábrázolóerejével messze kimagaslik valamennyi Buda ostromát ábrázoló metszet közül és amelynél jobb, tanulságosabb és szemléltetőbb képet a bajorok ostromáról nem is kívánhatunk. A művészi hatásokra való törekvés, a jelenetek drámai megfogalmazása és a tanulságos genre-jelenetek szempontjából azonban sokkal több értékes metszettel találkozunk Buda visszafoglalásának korszakában. Ezek között külön megemlítésre tarthat számot Arnold van Westerhout, az Antwerpenben született és Rómában élt kiváló festő, rajzoló és rézmetsző, akinek számos nagyméretű lapját ismerjük és Buda elfoglalásával kapcsolatban térképek és városábrázolások terén nevével négyszer találkozunk. Ugyancsak a nagy mesterek között szerepel Romain de Hooghe, akinek Buda ostromával kapcsolatban a július 22-i robbanás drámai, bár teljesen képzeletbeli topográfiával végrehajtott városábrázolását ismerjük. Az ő rajza után készült rézmetszet Boethius Kriegshelm-jének
