A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai IV. Buda és Pest grafikus ábrázolásai a visszafoglalás korában. 1683-1718
Előszó
14 a császári seregek felvonulásának részleteit, viszont már a falakon dűl a harc, a háttérben pedig az augusztusban érkezett török fölmentő sereggel látjuk a császári hadakat viaskodni. A művészi és ábrázolási feladatok sokféleségét még jobban halmozta az a körülmény is, hogy a rajzoló a két fővezérnek Lotharingiai Károlynak és Miksa Emánuelnek alakját lehetőleg táborkarukkal együtt akarta ábrázolni. A természethűség követelményei természetesen ezeknél az ábrázolásoknál még kevésbé lehettek irányadók. Ugyanez a helyzet azoknál az ábrázolásoknál is, amelyeken az ostrom teljében levő vár közelében békés tábori jeleneteket, kockázó, heverésző, étkező katonákat látunk. Az egykorú metszetek és rajzok, alaprajzok, látképek, ostromképek és térképek teszik számunkra a topográfiai adatokat és az ostrom lefolyásának részleteit térben is érzékelhetővé. Természetes, hogy történeti szempontból a szigorúan vett mérnöki ábrázolás szabályaival készült alaprajzok és térképek forrásértéke jóval nagyobb, mint a látképeké és ostromképeké. Míg tehát az előbbiek bizonyos, a technikai felkészültség hiányából folyó pontatlanságot leszámítva, elsőrangú támpontot nyújtanak Buda és Pest topográfiai viszonyainak megismeréséhez, az utóbbiakat a helytörténeti kutatásban mindig csak nagy körültekintéssel használhatjuk fel. Ennek tulajdonítható, hogy a látképek a kutatás területén mindig vita tárgyai voltak és esetenként az egyes látképekhez fűzött tanulságok más-más magyarázata következtében lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy a régi Buda várossziluettjére és topográfiájára vonatkozó kutatások annyira összebonyolódtak. A városképeknél a különböző kölcsönhatások és függési viszonyok erősen befolyásolják az egyes alkotások történeti értékét, de viszont bepillantást nyújtanak a kor művészi felfogásába és műhelytitkaiba is. Az örökös kölcsönzés, variálás, plagizálás ekkor a tájképgrafika biológiájában gyökerezik. Ez kivált a könyvillusztrálásra és ezen belül elsősorban az útleírásokra és a hadjáratokat tárgyaló kiadványokra vonatkozik. Ha tudjuk azt, hogy általános szokás volt kész mintarajzokat és régi metszeteket gyakran önkényes változtatásokkal fölhasználni, nem annyira azért, hogy a művész újabb, esetleg helyszíni tapasztalatait a műbe beledolgozza, hanem inkább azzal szándékkal, hogy a témát időszerűbbé tegye, hogy a festői hatás intenzitását, esetleg a szenzációra éhes közönség csodálkozását fokozza, tisztában kell lennünk ezeknek a képeknek forrásértékével. Különös megfontolás tárgya lehet az a körülmény is, hogy a török Buda, annak ostroma és felszabadítása e korban valósággal exotikumnak számított. Egészen más elbírálás alá esnek természetesen az eredeti, bizonyos határozott feladat megoldására készült perspektívák és alaprajzok, továbbá az eredeti képek is. Ezeknél a számos példányban sokszorosított metszetekhez hasonló eljárás már azért is kevésbé valószínű, mert az ilyen lapok aránytalanul ritkábbak. Viszont a másolásnak lehetősége ezeknél sincs kizárva, mint ezt a Rossi Teatro della guerra il Turco c. műnek 17. lapján levő alaprajz felhasználásából látjuk. Ezt az alaprajzot a Fővárosi Múzeum tulajdonában lévő egykorú olajfestmény mestere u. is szolgailag lemásolta. Az ábrázolásnak az emlékérmeken való
