A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai IV. Buda és Pest grafikus ábrázolásai a visszafoglalás korában. 1683-1718
Előszó
11 évi Hufnageltól származó metszetén már teljesen a barokk vonalvezetés és hangulat uralkodik. A városképen a topográfiai hűségre való törekvést teljesen háttérbe szorította a természet hangulatos ábrázolása, az előtérben álló budai basával és az »ármányos Delly« alakjával. A XVI. század végén és a XVII. század elején Buda ostromai alkalmából készült illusztrációk új elemeket visznek a városábrázolásokba. Az illusztrátorok a városábrázolásokon kívül elsősorban bizonyos művészi követelményeknek óhajtottak megfelelni. Az előttük ismeretes topográfiai elemeken belül a területek kitöltésénél művészi szabadsággal éltek a valóság rovására. Innen van azután, hogy az ábrázolási elemek szinte metszetenként bizonyos eltéréseket és ingadozásokat mutatnak. Hitelességük attól függ, hogy az illusztrátor az ábrázolás melyik részére helyezte a hangsúlyt. A hangsúlyozott részt azután nagyobb gonddal dolgozta ki, a többit pedig csak vázlatosan, a kép kiegészítésére használta fel. fgy általában a két várost együttesen ábrázoló illusztrációk mindig a két város közül Budára helyezik a fősúlyt. De sokszor a városkép fontossága is eltörpül az előtérbe helyezett harci jelenetek kidomborításával. Dilichnek, a rajnamenti várak és szászországi községek és városok mintaszerű rajzolójának 1600-ban, 1606-ban és 1609-ben Budáról és Pestről megjelent három rézmetszete, bár nem készült a német városok felvételeihez hasonló gonddal, mégis oly részleteket tartalmaz, amelyek természet után készült vázlatokat tételeznek fel. A krónika kis nyolcadrét alakban jelent meg és a metszetek oly kisméretűek, hogy inkább a felvétel eredetisége és a helyrajzi körvonalak szempontjából adnak a városokról tájékoztatót. A XVII. század első felében készült városképeknek típusa Siebmachernek Ortelius Chronologiájában megjelent (1603) két városképe, amelyek közül az egyik az 1598. évi, a második pedig az 1602. évi ostrom alkalmával készült. Már Dilbaum Eh.ovoyQacpía-jában megjelent Zimmermann, augsburgi rézmetszőnek ostromábrázolásai, amelyekben a városok ábrázolásáról a hangsúly inkább az ostromjelenetek ábrázolására tér át, nem talált követőkre. Siebmacher leginkább ismert követője M. Merian, aki az »Archentologia Cosmica« c. 1638-ban megjelent művében hatásos rézmetszetet közöl Buda városáról, azonban részletezőbb ábrázolása ellenére sem mond többet Dilichnél. Merian hatása Buda nyugati ábrázolásainál a XVII. század végéig kísérhető figyelemmel. A német mestereken kívül az olasz hadtörténelmi és földrajzi munkák, amelyek a XVI. század második felétől kezdve elég sűrűn jelennek meg és a két város sorsával is foglalkoznak, a szokásnak megfelelően egy-két budai és pesti látképet is közölnek. Ezeket a látképeket inkább a művészi feladatok megoldása, a nemes vonalvezetés, itt-ott egy-egy merész lendület jellemzi. Enea Vico (1542) mozgalmas lapjának nagy erőssége, hogy az egész kompozíciót az élet lengi át. A renaissance várépületek, tornyok és bástyák aprólékos finomsággal megrajzolt részletei, a bámulatosan jó távlat ellenére is, topográfiai szempontból teljesen
