A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai III. Buda és Pest 1686. évi visszafoglalásának egykorú irodalma. 1683-1718
Előszó
6 benne, hogy a török leverése a francia király hivatása. A költők is a szent háborúra hívják fel a figyelmet. A támadó francia, amely a renaissence utolsó éveiben tűnik elő, szorosan összefügg a francia temperamentum kalandos hajlamaival. Ennek a kaladvágynak és egyszersmind a zsákmány varázsának is nagy szerepe volt abban, hogy 1556-tól számos francia hagyta el hazáját a török elleni küzdelem céljából. Buda felszabadítására irányuló akciók szempontjából azonban a XVII. század elején megindult csoportos vállalkozásoknak van jelentősége, mert a belső háborúk lezajlása után szinte jelszóvá válik Magyarországra menni a török ellen. Magyarországnak és vele a magyarságnak hol ellenszenvesen eltorzított, hol rokonszenvesen megrajzolt képe a magyar-török harcoktól megihletett népének és újságok hatása alatt marad, amely örökségképen száll a XV-ről a XVI. századra, míg végre mozaikszerűsége egyre teljesebb lesz és a XVII. században színeiben és részleteiben meggazdagodva teljes kialakultságában jelenik meg előttünk. A keletre irányuló és rendszerint Magyarországot is érintő utazások végnélküli sora egyre szélesebbé teszik azokat a vándorutakat, melyeken a török harcokból hazatérő zsoldosok, kalandorok, utazók és írók visznek hírt hazájukba az eddig ismeretlen magyar föld csodáiról. Csodálatos dolgok és események egymásra halmozódása : ez Magyarország. Különösen a Duna és a Tisza melléke szolgál sokszor eme ezer szállal bonyolódó események talajává. A XVI. és XVII. századi kalandorok pályája rendesen Magyarországon éri el fordulópontját. A dunai utak mindegyike Budára vezet, ahol a város régi fényének már csak nyomai láthatók és a XVII. század második felében a régi szépségnek maradványait is elfedi a szenny és piszok, ami Budán a török uralom kísérőjelensége. A török jelleget kidomborító mecsetek, dzsámik és fürdők, ha nem is alapjaiban, de a kontúrokban teljesen megváltoztatják a város képét. Budán a renaissance stílus korszaka után a nyugati korai barokk helyét a keleti művészet és kultúra foglalja el. A keleti művészeti törekvés életereje azonban a középkor többszázados fundamentumain megtörik és így a magyar főváros középkori jellege mintegy két századdal él tovább. A teli renaissance valamint a késői barokk budai és pesti emlékei közé ékelődő, néprajzilag és fejlődéstörténetileg egyaránt a nyugati műveltségtől eltérő emlékcsoport : a török művészet alkotásai. Ezt hangsúlyozzák az utazók, bár bennük szépséget nem találnak. És ezt hangsúlyozzák a változatos grafikai maradványok is, amelyek legnagyobbrészt a török világ utolsó korszakából származnak. A kalandorok és utazók útleírásaiból, történeti könyvekből, anekdota és novellatárakból kerülnek elő azok a vonások, amelyek lassankint a magyar környezetfestés állandó rekvizitumaivá vállnak. Ez a környezet később is alig változik. A fokozódó érdeklődés ugyan kitágítja, történeti és földrajzi kompilációival gazdagabbá élénkíti a képet, de az alapformát változatlanul veszi át. Ezt a folyamatot az »Ungarischer Simplicissimus«, Happelius, »Ungarischer Kriegsroman«-ja és »Thesaurus Exoticorum«-a zárja le. Ez utóbbinak párja az angol Eduard Brown útleírásában fedezhető fel.
