A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai II. Buda és Pest fürdőinek és gyógyforrásainak irodalma (

Előszó

VIII

ban. A kilencediket maga Szolimán szultán rendezte be a Várban, a kalocsai érsek házában, ahová mesterségesen vezették fel a vizet. A kelet felé eső fürdők Brown és Evlia Cselebi leírásai szerint : az Acsik Ilidzsének nevezett fürdő, a maiSzent Gellért-fürdő helyén, a Debbag-kháne Ilidzse a tabáni Szent Imre-fürdő helyén, a zöld- oszlopú fürdő, a mai Rudasfürdő, amelyet Szokoli Musztafa basa, a renegát magyar épített. A város nyugati végén állott a Tactelli vagy táblafürdő egy faépületben, amelyet Musztafa basa ólom- és üvegtáblákkal fedett be. Azonos a mai Fő-utcában levő Királyfürdővel. A további négy fürdő megfelel a régi felhéwízi fürdőknek, amelyek a mai Lukács- és Császárfürdők vizéből táplálkoztak. Az utolsó fürdő volt a legnépszerűbb : A Baruthkháne Ilidzse, a lőpormalom fürdője. Ez nyílt fürdő volt, amely megfelel a keresztény időkben a »Purgatóriumnak«. Evlia Cselebi szerint Pestnek is volt két fürdője, de ezek már nem természetes hévvizű fürdők, hanem gőzfürdők, hamamok.

Buda visszafoglalása után is jóidéig a fürdők voltak a város egyetlen nevezetességei. Ezeknek további történetével e helyen már nem kell foglalkoznunk, mert a közölt bibliográfiái adatok is megadják az egyes fürdők történetének kereteit.

E sorokat bevezetésül adjuk a Fővárosi Könyvtár Budapesti Gyűjteményének második kiadványához. A bibliográfia megjelentetéséhez alkalmi okként egyrészt az Országos Fürdőügyi Kiállítás, másrészt a székesfőváros városgazdasági (polgármesteri XI.) ügyosztályának nagyszabású fürdőtörténeti adatgyűjtése járult. A kiadvány szerkesztésére vonatkozóan a következő elvek voltak irányadók : általában véve, tekintettel arra, hogy a bibliográfiák a Fővárosi Könyvtár birtokában levő könyvanyagot publikálják, itt is csak a könyvtárban meglevő műveket vettük föl. Kivételt csupán csak néhány esetben tettünk, amikor a tárgyra vonatkozó igen fontos munkákról volt szó. így elsősorban az első budai útikalauznak, az 1733-ban megjelent »Neu aus seinem Stein-Haufen wiederum aufwchsendes Ofen . . .« c. műnek Buda fürdőire vonatkozó igen bő adatait tettük kiadványunkban is hozzáférhetővé. Szem előtt tartva Linzbauer, Tognio és más szerzők munkáiban közölt bibliográfiai adatokat, az újabb irodalomból is fölhasználtuk a könyvtárból hiányzó leglényegesebb műveket. A bibliográfia felosztásánál részint a logikus, részint a topográfiái sorrendet tartottuk szem előtt. A fürdők őskorára vonatkozó