MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Látogatásom Br. Apor Vilmos püspöknél. — Fr. Kegyes An-tal I. é. t

jCátötyaiásatn Bo. Apai Ifilmte fuUpäUtoU Csak egyszerűen „Báró Ürnak" hívták, mert nemcsak származása, hanem magatartása is igazi úri, lekötelező, nyájas volt. Gyulai híveinek atyja, pásztora, egy szóval mindene volt. Mindenki ismerte, mindenki szerette valláskülönbség nélkül. Szavai, melyeket keresztel és emnél szüleimnek mondott, döntő befolyást gyakoroltak életemre. Az ő szavai indították arra szüleimet, hogy tanítassanak. Erkölcsi támogatása révén élveztem azt, hogy tandíjkedvezményben részesülhettem. Majd anyagi támogatása révén testvéremnek iskolázását tette lehetővé. Közéleti szereplése, melyet áldásosán használt fel, az 1930-as évek nagy gazdasági nyomorában pedig a mindennapi olcsó népkenyérhez juttatta hozzátartozóimat. Iskolai látogatásán kívül nem beszéltem vele, kivéve az alant leírt eseménykor. Az esemény időpontja 1944. december utolsó napja. — Nó bajtárs, mi lesz ezzel a két gebével — hová és kihez megyünk megpihentetni? — kérdi tőlem Lajos bajtársam. Győr nem falu, de még nem is mezei város, talán a gyárakba szállásoljuk el magunkat, hogy aztán a bomba lenyomjon. Süss ki valamit, ha okos vagy! — Ne félj, van ismerősöm itt is, mint másutt is akadt, feleltem én. Tudod nem is egyszerű emberhez megyünk szállásért, hanem magához a Püspökhöz. A győri megyéspüspök, Báró Apor Vilmos, több mint 20 évig volt plébánosunk. Mondhatnám földim. Bízd csak rám az ügyet, csak noszogassad meg ezt a két vihar madarat, hogy egy kicsit gyorsabban szedjék patáikat. Visszavonulás van. Legutolsó állomáshelyünk Bicske volt, de ezt is a bekerítés veszélye fenyegette. Délelőtt 12-kor kiadták a jelszót: menni. Mindenki elment már, csak mi maradtunk öten, hogy szolgálati ügyben Pesten tartózkodó tisztjeinket és bajtársainkat megvárjuk. A pestiek az alkalmat felhasználták, és hozzátartozóiknak egy kis karácsonyi meglepetéssel szolgáltak. Délután 4-re ígérkeztek visszajönni az autóval. Azonban a hadosztály I. c. osztálya (anyagi) a megmaradt felszereléssel együtt útbaindított. Irány, illetve gyülekezési hely Kocs volt (Komároyn megye). A hadapródom és az egyik bajtársam visszamaradtak, hogy megvárják a pestieket. Mi délután 2 órakor elindultunk az országos járművel. Ugyanis volt két szerzett agyonéheztetett lovunk és egy rozoga szekerünk, melynek minden *