MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Életérzés, világnézet, hit. — Fr. Sós Ányos VI. é. t

ÉLETÉRZÉS, VILÁGNÉZET, HIT. I. Életérzés—világnézet. Csupán három szó. E három szó azonban mindannyiunkat legbensőbben érdeklő valóságokat fejez ki. Önmagunkban való bolyongásaink között, az emberek lelkének búvárlásában, de még a társadalmi életben is találkozunk vele. És ez a három fogalom azért annyira érdekes, talán izgató is, mert ma annyira differenciálódott, szétesett minden. Hallunk túlon túl sokat világnézetről, demokráciáról, szabadságjogokról. S látni? Keveset! Milyen nagy a különbség az őszinte, tetteinkből és életünkből kiolvasható világnézet és a hangoztatott világnézet között, mely csak a fej, vagy talán csak a száj világnézete. (Hát ha még a hit és élet különbségét nézzük! De erről később, most csak a világnézet és életérzés összefüggéseit keressük.) Az emberek nagy többsége, még oly szép jelszaavik mellett is ösztönei után megy. Az életérzés meg éppen az ösztön vonalán fekszik. Mi ez a bűvös szó? Az életérzés nem más, mint először: érzem, hogy élek. De nemcsak egyszerű ténymegállapítás, hanem erős ösztönzés is arra, hogy azt cselekedjem, tegyem, ami ezt az életérzésemet emeli, lendíti, erőtudatomat fokozza,

1 s mindattól megvéd, ami megrabolhatna ettől az életérzésemtől. Tehát az életérzés másodszor: bizonyos állásfoglalásra, cselekvésre való ösztönzés. Nagyrészt öntudatlan irányítóelv életünkben, a testi önfenntartás ösztönének szellemi megfelelője, amely arra hajt bennünket, ami életérzésünket fenntartja és fejleszti. Hogy jobban megismerhessük ezt az új fogalommal kifejezett lelki dispozíciót, beállítottságot, vizsgáljuk meg, hogy honnét származik. Mivel az életérzés, mint láttuk spontánul fakadó ösztönös értékelés, életünk szolgálatában álló önvédelmi berendezkedés, azért magunkkal kellett ezt hoznunk. Születésünk első pillanatától fogva testi-lelki konstituciónkban készen hozunk bizonyos törekvésekre való hajlamot, és pedig azt, amely az éppen ilyen testi-lelki konstituciót, alakatot megőrizni és fejleszteni képes az élet különböző viszonylataiban. Tehát életérzésünket alapvetően az egyéniség határozza meg. Ez az egyéniség meghatározta életérzés működik — például a legnagyobbat említve — a hivatás megválasztásában. Érzi, hogy énje itt tud fejlődni, úgy érzi: itt tud virulni. Itt képes örömmel dolgozni. Vagy pl. az egyik ember szereti a társaságot, a másik nem, mert az egyik így, a másik meg amúgy érzi „életét" nőni. Isten olyan törvényszerűségeket teremtett, hogy a képességek és törekvések viszonylagos egyensúlyában az ember fennmaradhasson. A második hatás, ami az emberek konkrét életérzését meghatározza: a természeti környezet. Hogy milyen hatással van a természet az ember életérzésének kialakulására, azt már sokszor megírták, jel-