MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Életérzés, világnézet, hit. — Fr. Sós Ányos VI. é. t

lemezve a különböző égtájak embereit. Pl. vegyük a déli és északi népeket. Az egyik gondtalanabb, derűsebb, a másikban sokkal több a szorongás, félelem és erősebb a harcra készülés. De nemcsak ilyen nagy távlatokban változik a természeti hatás, hanem tájanként is. Pl. a hangulatosabb Dunántúl egész mássá formálja az embereket, mint a sík, laposan elnyúló Alföld. A mindennapos életben megnyilvánuló életérzésre a legutolsó, de a legerősebb, sőt sokszor egyedül uralkodó színt a társadalmi hatás festi. A család, az osztályhelyzet, az anyagi viszonyok. Az egyéniség és természeti hatások homályos irányító hatását határozottabban megrajzolják, egészen újakat adnak hozzá. Az egyéniségadta szétválasztó tulajdonságokat, az osztály, a faj, a társadalmi réteg életérzésének közösségébe fonják és az egyént erre a sokszor ismételt példa, az egyedül lehetségesnek látott magatartás erejével lekötik. Amit az egész közösség és az ősök a létért való harcban, tehát az „életérzésük" megőrzésére kigondoltak, és kiküzdöttek, szokásban, viselkedésben kiépítettek, közmondásokban, jelszavakban életbölcses égként leszűrtek, az mind rányomja bélyegét az emberre, és egy életérzésűvé teszi társadalmi, osztály, vagy nemzeti rétegével. Nem szűnik meg az egyéniségadta életérzés, az egyéni ösztönzés, hogy mit tegyen „élete" megőrzésére, fejlesztésére, de ezentúl érzi az őt körülvevő élet törvényeit, szokásrendjét, melyhez ösztönösen ragaszkodik. Hisz ezt érzi élete egyetlen kibontakozási lehetőségének. Makkai János nagy érdeklődéssel kutatgatja az „Urambátyám országá"-ban a különböző társadalmi rétegek életérzését. Pl. folyton hangoztatja a kisparaszti életérzést, mely a jobbágy-korban alakult ki és akkor gyökeresedett beléjük, hogy ők szolgák. S most mikor ennek a viszonynak jogi és gazdasági alapjai már nincsenek meg, még mindig nem tudtak ettől az életérzésüktől megszabadulni. Mindent úr és szolga viszonyban fognak fel, ezt érzik még mindig lehetséges életkeretnek. „Mindnyájan egyforma szabad emberek és a társadalomnak egyforma értékű tagjai vagyunk: ez az alapgondolat hiányzik szörnyen a magyar életérzésből."

2 Felsőbb osztályok úrhatnámsága, a munkások úrgyűlölete, szintén ilyen osztály életérzés. A társadalmi helyzet ülteti bele az ember életérzésébe azt is, hogy az élet küzdelem-e, vagy élvezet; az emberi méltóságát úgy őrizheti-e meg, hogy urait lapulva gyűlöli, vagy az alatta állókat veti meg. Minden állásnak, rétegnek, nemzetnek megvan a maga életérzése. Az ember hordja egyénisége, természeti és társadalmi környezete Összes ráhatásait lelke legmélyén, életérzésébe sűrítve. Mint az életösztön, úgy működik, ösztönöz, sürget, arra a cselekvésre, amelyet ezek a hatások, benyomások a lelkébe véstek. S ha az ember e szerint cselekszik, akkor érzi úgy, hogy „élete" nő. Biztonságot ad az embernek, állandó jóváhagyással kíséri a cselekedeteket, ezért oly könnyű a szerinte való cselekvés és jár örömmel. Éppen ezért sok ember, s a nagy tömeg mind, nem sokat okoskodik, megy úgy, ahogyan az életérzése hajtja. Ez ad neki biztonságérzetet, különben öszszeomlana, mert nincs, ami az érzésvilága ellenére való cselekvéseiben bátorságot adna, valami hit vagy remény, ami cselekvéseinek fedezetet adna.