MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

A magyar nép ősvallása. — Fr. László Lénárd II. é. t

viseltettek a szellemek iránt, azonban csak a legfőbb lényt, az egy, élő és teremtő Istent imádták. Hitték, hogy a legfőbb jó állandóan harcban áll az ördöggel és a többi rossz-szellemekkel, hogy a gonosz hatalmát meg­törje, és az embert kivonja annak ártó hatalma alól. Az istentelenekre azonban rászabadítja a démonokat. Ezt a hitüket bizonyítja az az ősi mondás, amely szerint: „Akit az Isten meg akar verni, rászabadítja a ra­gyát és a nyavalyát..." Az eddigiekből levonhatjuk azt a megállapítást, hogy őseink vallásos lelkületű, nagy valláskultúrával rendelkező, és a többi pogárry népek kö­zül egyistenhitükkel magasan kiemelkedő nép voltak. Hogy mindenek fö­lött álló egy igaz Istent imádtak, az nemcsak az ősi mondákból tűnik ki, de Theophylaktus írása is bizonyítja, miszerint: „A magyarok egyedül azt imádják, és nevezik Istennek, aki az Eget és a Földet alkotá." Ennek a fejlett valláskultúrának eredménye az ősmagyar erkölcs. A vallási élet ezen gyakorlati megnyilvánulásáról a következő fejezetben akarok szólni. Feltárni, és a jelenhez közelebb hozni a magyar múltat, hogy az a jelennel egybefonódva biztos alapja legyen a szebb magyar jövendő kiépítésének. II. rész: Istenszolgálat és erkölcsi élet. Mint minden vallásnak, úgy az ősmagyar vallásnak is megvoltak a maga jellegzetes szertartásai. Ezekben a szertartásokban jutottak kifeje­zésre az istenszolgálat, az Isten iránti hódolat megnyilvánulásai... Ezek­ben esedeztek irgalomért, hogy a haragvó Isten fordítsa el tőlük harag­jának nyilát. Az ősmagyar istentisztelet leggyakoribb és legkifejezőbb módja az áldozat. Az áldozatok bemutatásához azonban választottakra, Istennek élő szent emberekre, papságra van szükség. Az ősmagyar vallás papjai a sá­mánok voltak. Mielőtt tehát az áldozatok ismertetésére térnénk, ismer­kedjünk meg egy kissé közelebbről a sámánok világával.. . A sámán az Ég és Föld vándora. Kapcsolatot keres az Isten, a meny­nyei szellemek és a földön élő emberek között. Áthidalni igyekszik azt az űrt, amely az égieket a földiektől elválasztja. Hatalma van az emberi lé­lek, valamint a rossz szellemek felett. Ezen mágikus ereje által beteg­ségeket gyógyít. Az őshit szerint ugyanis a betegség semmi más, mint a lélek eltévelyedése, az alvilág régióiban való barangolása; vagy ellenálló­képességének elvesztése a démonokkal szemben. A sámán elmegy az al­világba az eltévelyedett lélek után, kiszabadítja az elhúnyt ősök szelle­mének, vagy a démonoknak hatalmából és visszavezeti az elhagyott por­hüvelybe . .. A sámán hisz elhivatottságában és lázadozik is az ellen. Ez azt bizo­nyítja, hogy tisztségére az égi hatalmak jelölték ki, és neki ez a kiválasz­tás, ez a magasbaemelés sök-sok gyötrelmet okoz. Testi és lelki gyötrel­meitől csak akkor szabadul meg, ha megszűnik hivatása ellen lázadozni. A sámán kiválasztása úgy történik, hogy a sámánjelöltnek — aki ugyan sohasem gondolt arra, hogy sámán legyen — megjelenik valamely elhalt őse, és felszólítja, hogy kövesse őt a túlvilág küzdelmes és gyötrelmes útjain. A kiválasztott először erejének minden megfeszítésével küzd a ki­választás ellen, de végül is kénytelen belátni, hogy nincs más választása, csak az, hogy emberi mivoltát teljesen feláldozza és magát egészen az Isten és az égi hatalmasságok szolgálatára szentelje. Ennyit mondunk csak röviden a sámánokról, később azonban a különféle szertartásoknál újra találkozunk velük. Térjünk most vissza az áldozatok ismertetésére.. .

Next

/
Thumbnails
Contents