MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december
Az exemptio története. — Fr. Márky Marót IV. é. t
megyei zsinatokon és a püspök által előírt liturgiákon nem kényszerültek részt venni. Nem büntethette őket a püspök és templomot területükön belül felállíthattak a püspök engedélye nélkül is. IV. korszak. A legutolsó, befejező és teljessé tevő korszak a kolduló rendek megjelenésével kezdődik a XIII-ik sz.-ban. Sokat nem kell magyarázni senkinek, hogy mi volt rendalapító Szent Atyánk szándéka. „Non sibi soli vivere sed aliis vult proficere". Elsők voltunk mi ferencesek a domonkosokkal együtt, kik kimondott lelkipásztorkodással foglalkoztunk. A pápák azonnal átlátták, hogy mit jelent a koldulórendek működése az egyházi élet megújításában. A kihűlő világ újra tűzbekapott szavuktól, mely minden földre eljutott. Igyekeztek is szinte számtalan kiváltsággal elhalmozni őket. Szeráfi Atyánk ugyan minden kiváltságot elhárított testvéreitől, de csak azokat, melyek személyiek, nem azokat azonban, melyek a Rend javát szolgálják. És valóban Illés testvértől kezdve csaknem minden rendfőnökünk kért vagy kérés nélkül is kapott kiváltságot. Rendünknél nyerte el igazi teljességét az exemptio, amennyiben a püspök mindenféle büntető hatalma alól is kiváltságot nyertünk. 3 2 A sok engedélyező Constitutio közül csak IV. Xistusét említem a „Regimini universalis Ecclesiae" kezdetűt. 1474 aug. 31-én adta ki. A 9- § így határoz: Ne merészeljen az egyházmegyei vagy más ordinárius az Apostoli Szentszék különös engedélye nélkül a Kisebb Testvérek Rendjében a személyek, házak és helyek fölött valami felsőbbséget vagy joghatóságot gyakorolni, amennyiben azok kiváltságosak. 3 3 Az említett konstitucióban kapták meg a teljes kiváltságot a domonkosok és kármeliták is. A kiváltságok mindinkább szaporodtak, amivel együtt járt a püspöki joghatóság folytonos csökkenése. Különösen ellenszenves volt a püspökök előtt a koldulóknak adott nagyszámú kiváltság. így már 1351-ben több kardinális, püspök és plébános kérte VI. Kelemen pápát, törölné el a nevezett rendeket, vagy legalább kiváltságaikat vonja vissza. A pápa tekintettel a koldulók nagy számára, különösen pedig a Ferencrend kiváló érdemeire, visszautasította ezt a kérést. Hasonló ellenzéki hangulatban léptek fel az 1515-i lateráni zsinat atyái is. A kilencedik ülés után elhatározták a püspökök, hogy addig nem üléseznek, míg a pápa a szerzetes privilégiumokat tartalmazó bullát 3 4 vissza nem vonja, és a szerzeteseket a közjogra nem helyezi. „Védők" voltak az ügyben Viterbói Egyed az Ágostonos Remeték generálisa, a domonkosok főnöke, és maga X. Leo is. A bullát csak részben vonta vissza és a meghagyottakat maga a zsinat is megerősítette. Utolsó nagy rendezést ezen a téren is a tridenti zsinat eszközölt. A XXV. ülésen tárgyaltak a szerzetesekről és az eddig kiterjedt, de 3 2 Coronaita: Institutiones Vol. I p. 824. 3 3 Vermeersch. 3 4 Mare magnum.
