MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Az exemptio története. — Fr. Márky Marót IV. é. t

gyében levő Szent Márton kolostornak, úgy hogy a püspökhöz csak a papok, diákonusok szentelése és a bérmálás tartozott.

2

6 A Keleti Egyházban már a photiusi szakadás előtt is találkozunk olyan kolostorokkal, melyek kizárólag a római pápa joghatósága alá tartoztak. így VIII. János pápa Macedoni Basiliushoz írt levelében köszönetet mond azért, hogy Konstantinápolyban a falakon belül épült Szent Sergius kolostort isteni sugallattól eltelve az apostolfejedelmek tiszteletére adta.

2

7 Zachariás pápa 751-ben a fuldai apátságot kiváltságolta, melyet Pipin király, a megyéspüspök és a mágnások is alá írták. Ugyanebben az évben kapta meg Franciaországban a Szent Dénes apátság, 701-ben Meldunesburg Angliában, és 748-ban Monte Cassino. A felsoroltak azonban szinte kivételeknek tekinthetők. A sűrű egymásutánban tartott részleges zsinatok még mindig úgy intézkednek, hogy a püspöki joghatóság alá vonják a kolostorokat is.

2

8 II. Hadrián pápa is így ír Kopasz Károlynak: „Tudvalevő, hogy minden kolostornak a püspök joghatósága alatt kell lenni.. . stb." Édeskeveset boldogultak azonban a kiváltságos kolostorok egymagukban, különösen, ha ugyanannak a szerzetnek egyik kolostora kiváltságos volt, a másik meg nem. Ezért egységben az erő jelszóval tömörülni próbáltak. Az első kísérletet több kolostor egyesítésére 817-ben az aacheni zsinaton anianei Szent Benedek tette, de kevés eredménnyel. Nagyobb sikerül volt a clunyiaknak, akik másfél század alatt számos kolostort egyesítettek. Tartós eredményt azonban ők sem értek el. Kiváltságukat IX. Ince adta 1050-ben. Szerencsésebbek voltak a ciszterciták, akik az 1119. évi híres charta caritátisban rendjük egységes vezetését tudták biztosítani. És ámbár alapítójuk, mint Szent Bernát elhárított minden kiváltságot, mégis lassan elnyerték a teljes exemptiot.

2

9,

3

0 A XII. sz. folyamán exemptiot nyertek még a kamalduliak, vallombrosiak, Johanniták és a templáriusok. Szabatos definíciót azonban, — hiába kutatjuk a forrásokat — az exemptio mibenlétére vonatkozólag nem találunk. Legáltalánosabban ezeket foglalta magában: Szabad elöljáró választás; apáti áldást bárkittől kaphattak, jóllehet ezt a jogot az I. lateráni zsinat

31 a helyi ordináriusnak tartotta fenn. A ciszercita apátok III. Sándor engedélyével püspöki áldás nélkül is gyakorolhatták tisztségüket, lia alázatos kérésükre a püspök azt nem akarta megadni. A kiváltságosak látogatása a pápai követ vagy a rendi elöljáró joga volt. Egyház2

6 Thomassinus: Vêtus et nova Ecclesiae disciplina, lib. 3. c. XXX. 2

7 Joannis VIII. epist. 251. Labbe, Collectio Concil. torn. 9. 2

8 Toledo IV. 633. 51. kánon; Verne 755. 3. kánon: Moguntinum 813. 20. kánon; Páris 829. 37. kánon; Saponaria 859. 9. kánon. 2

9 Scherman E. i. m. 9. 3

0 III. Sándor alatt a tizedektől és III. Lucius alatt 1184-ben a püspök büntető hatalmától. Kurtscheld B. ofm. 311. 3

1 1123. 18. kánon.