MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Az exemptio története. — Fr. Márky Marót IV. é. t

életet. Az ő két szabályzata lett alapja az egész keleti szerzetesi életnek.

2

0 Nyugaton a szerzetesi élet terjesztői: Északolaszországban Vercelli Özséb és Szent Ambrus, Rómában Szent Jeromos, Galliában Szent Márton. Mivel a nevezettek mind püspökök voltak, nyilvánvaló, hogy az általuk alapított kolostorok saját joghatóságuk alá tartoztak. II. korszak. Mind jobban és jobban terjedtek a kolostorok, a bennlakók száma gyarapodott. Sok volt már köztük a felszentelt pap. Soknak kényelmes és biztos megélhetési forrás volt. Akadtak közöttük igen szentéletűek is, de sokan nem emésztődtek fel az Isten háza iránti buzgóságban. De a püspökök sem nézték tétlenül sokáig őket. Ha mérlegelni akarjuk az indító okokat, akkor inkább azt kell mondanunk, hogy az Egyház ügye, a lelkek üdve volt az, mely arra késztette őket, hogy a szerzeteseket joghatóságuk alatt tartva rászorítsák azokat a lelkipásztori működésre, nem pedig saját kényelmük. Ez azonban nem ment könnyen. A szerzetesek szabadkoztak a tehertől. Először 451-ben a chalcedoni zsinat rendezte a püspök és a szerzetesek közti jogi helyzetet. A 4. kánon kimondja, hogy senki a püspök beleegyezése nélkül szerzetházat nem alapíthat. A szerzetesek minden tekintetben alattvalói a püspöknek, kinek legfőbb kötelességei közé tartozik a szerzetházakra felügyelni. Csaknem minden részleges zsinaton tárgyalásra kerül a szerzetház és a püspök kapcsolata. így a toledói zsinat a szerzetesektől választott apát megerősítését a püspökre bízza. Még jóval előbb a III. arlesi zsinat kimondja, hogy a szerzetes papszentelés

2

1 és bérmálás a püspök joga. Valamilyen önállóságot azonban már következtethetünk ugyanennek a zsinatnak egy másik határozatából, mely szerint az elöljáró akarata ellenére ne merészeljen a püspök bárkit is az alattvalók közül felszentelni. Az 511-i aureliani zsinat határozata szerint a püspök meg is büntetheti az ellene cselekvő apátot, sőt a bűn súlyossága szerint utódját is kijelölheti.

2

2 így sorra vehetnénk még jónéhány részleges zsinati határozatot, de mindenütt azt találnánk, hogy ebben a második korszakban inkább a püspöknek nyújtott kedvezményekkel ellensúlyozta az Egyház a szerzetesi fegyelem lanyhulását. Különösen Nyugaton volt észlelhető a romlás. Egyesek ide-oda vándoroltak, mások ketten-hárman éltek együtt városokban elöljáró és szabályok nélkül. Ezeken a bajokon akart segíteni nursiai Szent Benedek a maga szerzetesi szabályaival. Ezt a szabályzatot szelídsége és célszerűsége miatt maga Róma is elfogadta és terjesztette. A szerzetház feje az apát volt, kit a szerzetesek szabadon választottak. Valójában pedig gyakran a püspök, az alapító, a király 2

0 V. ö. Marx—Bükéi: i. m. 194; Kurtscheid i. m. 75—76. 2

1 Toletán 633. 51. kánon. 2

2 AureLianum 511. 19. kánon.