MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Szemben Szent Ferenccel. — Fr. Sós Ányos VI. é. t

rette, azt a bárányt, amelyet a leölés fenyegetett, azt a sólymot, amely barátságosan felébresztette. S mindezt a tisztelet igazi gyengédségével, mely abban gyökerezik, hogy minden ami van, lét az isteni létből, ragyogó revelációja a láthatatlan Istennek, szimbóluma és vándor-prédikátora a földön járt Jézus Krisztusnak. Ennek a valóság iránti megnyilottságnak ékes bizonyítéka a felülmúlhatatlan Naphimnusza. íme hogyan kévébe lehet kötni Szent Ferenc életének gazdag jeleneteit. Hogy hajlik minden szála, hogy a kegyeletes tiszteletnek a kötele kösse kévébe. De még tovább is merészkedhetünk. Ezt az eddig ismertetett odaadást bizonyára egy humanista is értékeli, mert oly emberi, s anynyira hozzátartozik az egészséges élethez. De az itt leírt tiszteletes kegyelet tovább vezet a kegyelem, a természetfeletti élet területére. Schütz azt írja, „nem volna nehéz megmutatnom, hogy ezen a vonalon kell keresni a kegyeletesség és kegyelmesség, a pietas és potentia obedientialis belső rokonságát. Akiben van kegyeletes lélek, abban elő van készítve a talaj a kegyelmeknek, különösen a Szentlélek ajándékainak befogadására. A kegyeletesség visszaád valamit az elveszett, és a mélyen látóktól vissza-visszasírt paradicsomi naívságból s az egyoldalú észművelődés ellenszere."

9 Szent Ferenc életében nem lehet a természetes és természetfeletti életet szételemezni, minden tette a nemes természet és kegyelem közös műve. De sejthetjük, hogy kegyeletes lelkületének tisztelete és kitárulása a valóság iránt nagyban segítette őt a kegyelmi indítások felfogására és alázatos követésére. A Léleknek finom járása nem hagyja érintetlenül. Ferenc ezzel a kegyeletes, tiszteletre hangolt lelkével tudta meghallani a csendben kimondott szót: Menj és építsd fel házamat. Ez az odatapadás az Istenhez értette meg, hogy a mátyásnapi evangélium neki szól: „Vegyétek magatokra az én igámat." Ugyanez a kegyelet adta ajkára Alverna hegyén ezt az imádságot: „Én Uram Jézus Krisztusom, két nagy kegyelmet kérek tőled halálom előtt. Az első, hogy testemben, lelkemben, — amennyire lehetséges — érezzem óh kegyes Jézusom keserves kínszenvedésed fájdalmát. A másik pedig az, hogy — amennyire lehetséges — érezzem szívemben azt a mérhetetlen szeretetet, amely tebenned Isten Fiában lángolt és Téged arra vitt, hogy oly készséggel szenvedjed el véres kínszenvedésedet érettünk bűnösökért." S a szeptemberi éjtszakában 9 Schütz: U. o. 551.