MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Magyar katolikus autonómia. Egyházjogi szempontból. — Fr. Füzes Zalán VI. é. t

a közvetlen istentiszteleti dolgokban, mint templom, miseruhák, stb. Amennyiben pedig, mondja a törvény, ezek egy éven belül papokból és világiakból nem alakulnának meg, úgy minden templom, istentiszteleti tárgy az állam tulajdonába megy át, az egyház egyéb szociális és kulturális intézményeihez hasonlóan, amik mindenképen az állam tulajdonát képezik. X. Pius elvetette ezt a szeparációs törvényt s a kultuszegyesületek megalakítását megtiltotta, mert a püspökök joghatóságát látta bennük sértve, akiknek ezekhez az egyesületekhez semmi közük és joguk nem lett volna. így lett koldusszegénnyé az egyház legidősebb lánya. 1907-ben azonban az állam is engedett szigorából s a templomokat, istentiszteleti dolgokat ingyen bérbeadja a jövőben alakuló egyesületeknek, melyek az egyházjog szerint alakulhatnak meg és működhetnek. Erre építik ki a francia püspökök az úgynevezett egyházmegyei egyesületeket, (Lipics i. m. 98. kk.) amelyek szervezete a következő: Közgyűlés 30 tagból, melynek végrehajtó szerve az úgynevezett igazgatótanács. Hatásköre csak az egyházmegye anyagi ügyeire terjed ki. Itt azonban ellenőrző joggal bírnak. Az egyházmegye vagyonának tulajdonosa ez a közgyűlés, ami a kánonjoggal ellentétben áll, amely, mint tudjuk, csak a hierarchiát ismeri el tulajdonosnak. Meg kellett ezt engedni az állami törvények miatt s meg is lehet engedni, mert a kánon szerint kimagyarázható. Igaz ugyan, hogy a tulajdonos csak a hierarchia lehet, de a pápa engedélyével a tanács, mint persona morális a hierarchia megbízásából szerepel tulajdonosként az állam előtt. Ezt annál inkább megengedte a Szentszék, mert igen sok helyen körülbástyázta a püspök jogát. így a püspök nélkül és ellen nem hozhat semmi döntést. Amint a püspök visszavonul, megszűnik a tanács minden joghatósága. S csak addig lehet az egyházi vagyon tulajdonosa, míg a Szentszékkel egyetértésben él. Úgyannyira, hogy a tulajdonjogot leszámítva az 1520. canonban emiitett püspök mellé állítható vagyonkezelési tanácsnak felel meg. Érdekessége a francia autonómiának, hogy az iskolákról és az egyházközségekről semmi szó sincs benne. Ennek okát adni a források hiányában sajnos nem tudjuk. Az erdélyi katolikus Status Trianonnal válságos helyzetbe került. (Lipics i. m. 54. kk.; Gyárfás i. m.). A kisebbségben élő magyarság egyetlen fellegvára volt, ezért az oláh állam minden úton s módon üldözte az autonomiát. Ok az volt, hogy a Státus nem tekinthető az erdélyi katolikus egyház képviselőinek, hiszen a kánonjoggal ellentétben olyan jogokat bitorol, amik katolikus szervezetnél elképzelhetetlenek. így tehát nem katolikus, hanem magyar intézmény. Ezért sajtó támadta, Kómában följelentik, s a Vatikánnal való konkordátum alapfeltételének a Status megszüntetését tekintik, s erről csak úgy mondanak le, ha a Status vagyonának 40%-át átengedi ingyen a görögkeletieknek. (Lipics i. m. 78.). Ilyen körülmények között jött létre 1932-ben a konkordátum, mely halálos csapást mért a Státusra, arra a Státusra, amely, ha egyházjogellenes felépítésű volt is, mégis csak átmentette a katolicizmust a legveszedelmesebb időkben. (Gyárfás i. m.). A konkordátum megváltoztatja mindenekelőtt a Státus nevét és elnevezi gyulafehérvári latin szertartású egyházmegye tanácsának. Megszünteti a régi teljes függetlenséget, mert az Ordinárius köteles évente ellenőrzés miatt az oláh minisztériumnak a költségvetést bemutatni, ami a magyaroknál nem volt meg. Tulajdonos is megváltozik. Eddig a Státus volt a tulajdonos, most az egyházjog előírása szerinti Ordinárius lesz azzá. Szervezete marad a régi Státus-gyűlés, melynek végrehajtó-szerve az igazgatótanács. Mindezeknek a kétharmada világi. Megváltozik azonban a püspök szerepe. Eddig csak egyszerű elnök volt, akit