MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december
Herkó Páter. — Fr. Somogyváry Hetény VI. é. t
Hárman indultak el a szegedi kolostorból, hogy szent hivatásuk szerint járjanak a világban. Sentei András, Bárkányi János, és Herkó páter. András testvér halk szavú, szentéi etű szerzetes volt, aki püspökök és főurak lelkiatyja lett és végül életét 1679-ben az eperjesi pestises betegekért adta áldozatul. így tett jó negyven évvel később Gyöngyösön az agg Bárkányi is. Sokkal nagyobb a lelki rokonság és megegyezés Bárkányi és Herkó páter között. Mindkettő csupa tűz, csupa tett, merő áldozatosság. Hasonló megbízatásokban, hasonló tehetségekkel és ugyanolyan körülmények között, ugyanegy célért dolgoznak. Sokszor életútjuk is párhuzamosan halad. Mégis van köztük egy alapvető különbség. Bárkányi élete, jelleme és sorsa olyan, mint az örök magyar sors, s benne az örök magyar barát sorsa: viaskodás, szenvedés, sírás, és véres halál, lelke borús, eszmélődő magyar lélek. Herkó páterben, bár mint mondottuk, nagyjában ugyanazokat éli meg, mint Bárkányi, több van a Fioretti boldog ferenceseinek típusából. Bárkányi a magyar barátban megtestesült magyar lélek döbbenetesen szép és mély típusa, Herkó páter a mosolygó optimizmus, a gondtalan derű hőse, a nótás szent Ferencnek Magyar Umbriában daloló fia ... Herkó páter módszere ... Próbáljuk elemezni, mi volt Herkó páter nagy sikerének és eredményének titka. Módszere nem új és nem egyéni, hiszen csak ott folytatta, ahol neves és névtelen ferences elődei kidőltek a munkából. Sikerének és el nem múló hatásának titka az, hogy amit tett, ritka rátermettséggel és hozzáértéssel tette. Isten adta ékesszólással, nagy polemikus készséggel, szókimondóan, egy tapodtat sem engedve az igazságból, hirdette Isten igéjét. Nem elvontan, hanem a nép nyelvén, a nép gondolatvilágán nevelkedett és csiszolódott gondolatokkal épített a népben. Vérmérséklete, a korszellem, hallgatóinak műveltsége alakította ki Herkó páterből azt a népszónok-típust, amelynek a középkor és a renaissance folyamán Maillard, Menőt, Baraleta szereztek polgárjogot és amelyet Herkó páter kortársa, a híres bécsi ágostonos Abraham a Sancta Clara művelt, néha már nem egészen a jó ízlés határán. Az egyházi szónokiásnak új műfaját, az úgynevezett „sermons trousseux"-t (a köhögős beszédeket) teremtették meg ezek a szónokok, akik a szószéken tombolnak, mindent tartózkodás nélkül a nevén neveznek, énekelnek, kiabálnak, kacagtatnak és megríkatnak, amint a helyzet kívánja; s mindezt azért teszik, hogy hallgatóik figyelmét ébren tartsák és a jóra indítsák. 2 7 A legelvontabb gondolatot egészen az életközelségig vitte s praktikus tanácsaival segítette azok megvalósulását. Nagy pedagógiai érzékkel az újszerűség és érdekesség varázsával lopta szívükbe gondolatait arra az időre, amikor nem lehetett velük. Hiszen sokszor évek teltek el, míg ugyanabba a faluba ismét eljuthatott. Tartós hatásokat kellett elérnie, hogy tovább menve, más tájakon is hirdesse az Evangéliumot. Például így őrizte meg palócait az akkor szerteszét kóborló herezistől. Megmagyarázta, hogy ha papféle ember jön a faluba, fogadják illendően, szívesen, mondassák el vele az Üdvözlégy Máriát, ha ezt tenni 2 7 Böröcz Marcell: Ferencesek a magyar középkori irodalomban. Pécs, 191Í. Ill old.
