MAGYAR UMBRIA 1934.

alól s lehetetlent vagy bűnöst is akarhat, mert Isten egyúttal bölcs is. Márpedig szentségével ellenkezik minden bűn. Tehát bölcsesége soha nem irányíthatja akaratát az erkölcsi törvényekkel ellenkező végletbe. Ilyenformán Isten az akarati mozzanatnak a kiemelésével mint állandó és örök tevékenység áll előttünk, szemben Szent Tamás fenkölt nyugalmú primus motorjával. Scotus ebben az elméletben is a Szeráfi Atya hű tanítványának bizonyul. Ahogy Szent Ferenc egyszerű,alázatos életével Krisztust akarta levarázsolni a földre, úgy akarta méltó fia, Scotus is voluntarizmusával az Isten merev és rideg arisztotelészi fogalmát világossá, közvetlenné, meleggé átformálni. Ugyanez a szellem lengi át Szentháromság-tanát is. Isten túláradó szeretetében közli az isteni valóságot a Fiúval és a Szentlélekkel. Bonum est diffusivum sui elve alapján, a szellemi élet kettős tevékenységének megfelelőleg, értés útján eredezteti az Igét és akarás útján, az igével együtt mint egy elv leheli a Szentlelket. Ez volt Istennek befelé irányuló tevékenysége. Az a tevékenysége, mely kifelé irányul, a feltétlen megtestesülés tanában nyilvánul meg. Isten u. i. első helyen önmagát szereti. Második helyen akarja, hogy legyenek más lények, akik őt viszont szeretik. Ezek között lehetséges lények között ismét első helyen olyan legtökéletesebb lényt akar, aki őt végtelen fokban viszontszeretni képes. Ez a legtökéletesebb lény Krisztus embersége, mely az igével való egység révén s az isteni és emberi tulajdonságok kicserélhetősége alapján, Istent végtelen fokban tényleg viszontszereti. Prohászka szavaiban így fest Scotus elgondolása : „A legmélyebb szándék fenekén ragyogó ideál végett, Jézus végett teremtetett minden ... A Szentháromság ideálja, ami mozgatta, ami szeretett, Jézus fölséges alakja, a világ gyöngyös koronája . . . Ezért a Krisztusért volt minden, lett minden ; a teremtő szeretet punctum saliens-e a Krisztus iránti szeretet, a vágy és a lelkesülés szivéért és szive után. A nagy eszmény, mely világított s indított teremtéseket Jézus lelke s szíve volt. Mi pedig a teremtett világok porszemei, föl-fölragyogó kvarcszemei. Mi a teremtő Fölség uszályának s híres szépségének tűöltései, mi lettünk végette, miatta. Mi lettünk, ahogy lesz a sziporka a fölsistergő rakéta nyomában. (24, 125 sk) Az Isten ember lett, az isteni emberi let'. ; fény, de tejes üvegen átszűrve s minden így átszűrt fény tulajdonságaival. Ez az „Isten-ember," ez a központ, a kiindulás és a korona. Az isteni egészen hozzáalkalmazkodik a világban, ehhez a boldog szövetséghez. Az istenemberi az istenség megnyilatkozásának a célja a mostani teremtésben ... Azért gondolom, hogy Krisztus az első, a primogenitus s hogy miatta van minden és hogy eljött volna, ha nincs is bűn a földön (23,178). A föltétlen megtestesülés e tanának alanya u. i. az a Krisztus akit Szent Ferenc Atyánk oly mély intuicióban átélt s magasztalni egy pillanatra meg nem szűnt. A voluntarizmus eredeti talaja azonban a lélektan. Ez a szülőföldje. Fölvetődik u. i. a kérdés, hogy melyik a lélek kiválóbb képessége; az értelem-e vagy az akarat? A probléma két részre