MAGYAR UMBRIA 1934.
osztja a skolasztikusok táborát. A tomisták az értelmet, a skotisták pedig az akaratot választják. Szent Tamásék így magyarázzák állásfoglalásukat : az akarat az értelemtől függő, korlátolt lelki tehetség; tárgyát az értelem határozza meg, a megismert tartalom a ható-ok jellegével irányítja tevékenységét s vele szemben az akarat szabadsága a merő választásban áll. Ilyenformán az akarat csak alárendelt szerepet tölt be az értelem mellett, tehát nem lehet oly kiváló képviselője a szellem méltóságának, mint az értelem. Ezzel szemben a ferences iskola Scotussal az élén azt tanítja hogy az akarat nemesebb az értelemnél. Duns Scotus u. i. az individualizmus jegyében fog hozzá a kérdés fejtegetéséhez s így szinte várható is az az eljárása, hogy a formalitás-tant táblázza rá az akarati tevékenységre. Ez által teljesen függetleníti az akaratot a tárgyi és értelmi eleméktől, tökéletes létteljességet tulajdonít neki, mely az értelemnek, anyagszolgáltató és conditio sine qua non szerepet juttat. Az akarat ennélfogva önmagából veszi tevékenységének indítékát, mint szuverén képesség. Önállóságát minden körülmények között megtartja ; nincs számára korlát, mely tevékenységében cselekvőlegesen tudná befolyásolni, még az egyetemes jó sem. De ez az abszolút szabadság távolról sem jelenti azt, hogy nagyobb mértékben van alkalom rosszra, mert az akarat alaptermészetében a jó felé tör. Ilyen értékek kidomborítása után méltán emelkedik az akarat az értelem fölé. Ahogy gyümölcséről ismerjük és értékeljük a fát, úgy az akarat is gyümölcsétől, a szeretettől, kapja azt a nemes veretet, mely elsőséget biztosít számára. Szeretni u. i. az akarat dolga. Már pedig Szent Pál szavai szerint a supereminens scientiae Caritas, a szeretet, mely az égbe nyúl. Szent Ferenc Atyánk is a szeretet jegyében teremi meg rendjét. Tagjai „fratres" testvéri egyenlőségben élnek s csak a krisztusi szeretet gyakorlataiban versengenek, amint ebben példát adott a Szeráfi Atya, akinek szép jelzőjét a Rend is örökölte. Ez a szeretet fűti az embert Istenhez való közeledésében, „mert az Isten szeretete kiáradt szívünkben a Szentlélek által ( )) . . . A szeretet ad értéket cselekedeteinknek a természetes rendben : " szóljak bár az emberek, vagy az angyalok nyelvén, ha szeretetem, nincsen, olyanná lettem, mint a zengő érc és a pengő cimbalom. Es legyen bár prófétáló tehetségem, és ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, és legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezhessem : ha szeretetem nincsen semmi vagyok, — mondja a Nemzetek Apostola. ') A szeretet örök boldogság szempontjából is nagy értéket képvisel : „akik téged szeretnek, mint fölkelésében fénylik a Nap, úgy tündököljenek." 8) „Isten szemei az őt szeretőkön". „Aki pedig engem szeret, Atyám is szeretni fogja azt és én is szeretni fogom és kijelentem neki magamat." 1 0) „Én az én szeretőket 5,5. ') I. Kor. 13. 8) Bir. 5,31. 9) Jéz. Sir. 31.16. 1 0) Ján. 14,21.
