MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

Édesapámnak. - Csak ne bántson senki

édesapámnak. Szőtted az álmok aranyos szálát, Hogy ez leszek majd, vagy talán amaz, Csak hallgattalak, csak hallgattalak Tenyérbehajtott ábrándos fővel ; Éreztem, szívem máshová szavaz... S te szőtted a tervek tarka szálát. . . Éreztem, mint fecske az indulás Időt bús ökörnyál-selymes őszön, Hogy egyik sem leszek: sem az, sem ez: Csak hallgattalak ábrándos szívvel, — Lelked a jövőn csak hadd időz[zön,— De éreztem, mint fecske az időt,... Szőtted a hálót reggeltől estig, Hogy öregségedre eltartalak. .., És élünk lassan az alsóvégen Mennyországos örömben, boldogan; Lesz rózsás kert, lesz muskátlis ab[lak.. . Szőtted a hálót reggeltől estig. . . Nem tudta senlci.Te sem és más sem Csak én, hogy szívem más ütemre [jár. Valami láz a szívembe kapott : Mebúsított és megnevettetett, Éreztem, ho gy engem valaki vár. .. De nem tud ta senki, te sem, csak [én.. Most, már te is tudsz mindent, ami élt Zenélő szívem titkos rejtekén, Megfeleltem annyi hallgatásra, Megfeleltem minden nem szólásra Én, megvarázsolt kolduló szegény... Most már te is tudod a titkomat. . . Nincs virágos házunk az alvégen. . . Kolostor-csendben Istené vagyok. Nem téved ide a zűrös élet; {A kedvem is más, mint valamikor} Irigyen néznek rám az angyalok... S nincs muskátlis házunk az alvé[gen . . . Az Isten oly jó, kipótol mindent ; Ezernyi jóval tölti a lelkem. .. Dúsan megfizet értem neked is : Túlfizet rózsás, muskátlis házat, Öregségedre eltart helyettem. . . Az Isten oly jó: kipótol mindent. .. Fr. Béda. Csak ne bántson senki. A szentek útján fáradtan lépek, Ez örök törvény. A véletlen, Ha elvisz, elsodor közétek, Ne bántsatok! . . . Lila remények, tüzelő vágyak Véletlen szóra összetörnek, . . . És vége a virágos nyárnak . . . Ne bántsatok! . . . És ha láttok néha porlepetten, — Mert hosszú az út, nagyon hosszú,— Jaj, ne kacagjatok felettem : Ne bántsatok! . . .