MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

Rohanás.

Segítsetek, hogy angyalos kedvvel Induljak útnak újra fönt a Virághullámos meredekben, S ne bántsatok! . . . S ha jő az este suhanó szárnyon Es megkondul a nagyharang, S a pille alszik a virágon, Ne bántsatok! . . , Mert szeretnék én is megpihenni, Álmodni szépet : szentg y őzeimet, ... Jaj. csak ne bántson senki, senki, Ne bántsatok! . . . Fr. Béda. Rohanás. Futunk, rohanunk megállás nélkül, Örömön, bánaton „vaksorson" át. Ma még perzselő napfényben játszunk És holnap ? . . . esőért sírunk imát. Holnapután tán sötétért vágyunk, Mert koromba kóstolt lélek-ajkunk. . . S megállás nélkül futunk, rohanunk. Kezünkben csákány, kapa, vagy kereszt. Sziklát tördelünk, vagy földet vájunk, Vagy ember szívekbe fúrunk kutat, Tétova szemünk meg utat kutat,& ,< , Ahol tiszta égbolt íve kékül. S megyünk, rohanunk megállás nélkül. Sziklából, fából építünk házat Es ha a „vaksors" ellenünk lázad'Aranyból vonunk Istennek ereszt. És ha hátunkra zökken a kereszt, Hamut szitálunk engesztelésül. . . S futunk, rohanunk megállás nélkül. Nem vagyunk elsők, végzők se talán. Uj árnyék surran a házak falán; Végtelen hosszú az emberpalánk. Im így rohanuk megállás nélkül. Ahol megállunk szarkofág épül, S egy kereszt jelzi, hogy mi is valánk. Fr. Metód-