MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM
Aranyhidak
köszöntötte Asszony Nénjét — a Halált". (Jörgensen—Dr. Hirschler : Bevezetés). A hagyomány szerint a kis madarak keserves csiripeléssel fejezték ki gyászukat, mert ösztönüknél fogva azt érezték, hogy már nem lesz többé, aki olyan gyermeki szeretettel keresse fel őket s prédikáljon nekik és nincs már az, aki nővérkéinek nevezze őket. Szegény kicsikék' ezek nem tudják, hogy s mint van a szellemi és lelki világban. Nem tudják, hogy van szellemi hagyaték, amely apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre száll — nem tudják, hogy az, aki jó szívet adott, az ő szeretett „Bátyúnak" Szent Ferencnek, jó szívet ad minden Őt kérőnek és hogy szeretettel csüng majd Ferenc példáján hétszáz év szeme, (Luk. XI. 15). megérzi minden szív az ő bájosan naiv, bizalmasan hívő, gyermekded alázatát és követni fogja őt, hogy elmondhassa a Magnificat gyönyörű szavaival : quia respexit Dominus humilitatem servi sui, ecce enim ex hoc beatum medicent omnes generationes. De nem kapja őt el a már életében megnyilvánuló közmegbecsülés, mert miként azt az e feletti csodálkozását kifejező Masseo testvérnek megokolja, azért választotta őt a legnyomorúságosabbat és legszegényebbet az Úristen e kitünteV tésre, hogy azzal mindenki ismerje meg, hogy minden erény Tőle származik és nem a teremtménytől". (Jörg. 74.) Másrészről pedig érzi, hogy küldetése van a világhoz ; a nagy Király hírnökének nevezi magát, akinek élete az ég üzenete, tettei a mennyek távirata ; legyetek egyszerűek és alázatosak, mint ez, a Krisztust kopiázó Ferenc gyermekiesen szelíd és alázatos 1 Világítson rá egynéhány kedves életéből kiszakított példa ezen gyermekies alázatra. „A Fioretti szerint egyszer ketten együtt voltak olyan helyen, ahol nem volt kéznél Breviárium, hogy imádkozzanak. Mégis, hogy ezt az időt Isten dicsőségére töltsék, Ferenc azt javasolta, hogy felváltva a következőket mondják: „Én mondom először ó Ferenc testvér te itt a világon már annyi rosszat,cselekedtél, és annyi bűnt követtél el, hogy méltó vagy a pokolra. Es erre te azt feleled : Igen, igazad van, megérdemled a legmélyebb poklot. (Jörg. Hirschl. Ass. Szt. Fer. él. 116. old.) íme egy kis epizód, amely elénk tárja azt a kedvesen egyszerű lelki gyermekséget, amely megértette az Úr Jézus szavait : ha nem lesztek olyanok mint a kisdedek, nem mentek be a menynyek országába. (Mát. XVII. 3—4.) A számos erénygyakorlaton, meleg eucharisztiás egyesülésen, kenetes elmélkedésekben edzett és tudatosult gyermeki bizalom /viszi őt a hallatlan porciunkulai búcsú kiesdésére és ennek az Úr földi helytartójánál való jóváhagyásra. Kérése meghallgattatást nyer. III. Honorius enged a gyermeki lelkű Ferencnek, aki ezzel boldogan távozna is.*) „0 te együgyű hová mész? Minő bizonyítványt viszel magaddal a búcsúról?" És megint megnyilatkozik a kisded : „Szentatyám, nekem a te szavad elegendő. Ha Isten műve, az Ő gondja lesz, hogy megmaradjon nem *) ha a Szentatya nem tartaná őt vissza e szavakkal :
