MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

Aranyhidak

kell nekem sem bulla, sem írásbeli jóváhagyás, Szűz Mária legyen a papíros, az ügyvéd az Úr Jézus, tanuk az angyalok". Ezeket mondván, hívő lélekkel távozott hűséges társaival együtt". (Ass. Szt. Ferenc életrajza, P. Alfonzó M. Santorelli ofm. — Pálffy Er. grné.) Méltán mondhatta tehát erről a világ minden fonákságától ment a szó nemes ertelmében vett egyszerű lélekről, a szellemes G. Chesterton „Szent Ferenc megérkezése hasonló ahhoz a gyermekhez, aki sötét házban születik, s születésével megszünteti a ház végzetes komorságát ; gyermek, aki a tragédia tudata nélkül nő fel. ártatlanságával diadalmaskodik felette. Az ő esetében ez természetszerűleg nemcsak ártatlanság. Részére elengedhetetlenül szükséges, hogy zöld füvet tépjen, anélkül, hogy tudatában volna annak, hogy az a fű egy tetem felett nő, vagy, hogy egy fára másszon, anélkül, hogy tudná, hogy erről a fáról valaki öngyilkossági szándékkal leugrott. Ennek a bűnfeledésnek és ártatlanságnak friss szellemével ajándékozta meg Ferenc a világot. (Ass. Szt, Fer. Gilbert K. Chesterton —Reményi Józs. Kolozsvár, 131. old.) A gyermekies ártatlanságnak az Úr Jézus a hegyi beszédben megígéri az Isten Látását „Boldogak a tisztaszívűek, mert ők megfogják látni az Istent". (Mát. V. 8—9.) Ennek az^előjutalmaként látják meg a szentek azt, ami a legtetszőbb az Ur előtt és azt ami Tőle leginkább eltéríti az embereket. Ma már ismeretes dolog, hogy a felületes és egyéni célokért végzett tudományosság, milyen romboló hatást gyakorol a lélekre, ezért Szt. Ferenc egyszerű lelke világosan meglátja ezt a veszélyt és felemeli ez ellen szavát. „Nem illik tudomány és könyvek után vágyódni, mert a tudomány beképzeltté és büszkévé tesz és ellenségeskedést okoz az emberek között, míg a szeretet egyesíti a szíveket". (Spec. perf. 9. old.) Ezt tartják ma is nemcsak mint az erénytől való eltérés okát, hanem még mint a hit fényének kioltóját. így Dr. Madarász : Az Elet Problémája c. alapos munkájában így ír : „A felületes tudomány a hitetlenséghez vezet, de a mélyebben való búvárkodás visszavezet a valláshoz". (Elet Prob. I. 15). Azaz, ha a búvárkodás révén belátja a lélek törpeségét és megalázkodik Isten előtt. — Szt. Ferenc ezzel az alázattal volt eltelve, azért mégis zseniális volt, a szó theologikus értelmében, az ártatlanságának és alázatának jutalma képen. „0 nem tudós, nem filozof, nem theologus, nem kuriális, nem canonista, nem prelátus, nem is pap ; hanem valaki, aki gyermekszemmel nézi a világot. A kinyilatkoztatás világát is úgy nézi, ugy elmereng azon, hogy Isten szeretett minket : Úgy szeretett, hogy Fiát adta s azt éppen úgy adta, hogy kínszenvedésbe adta, s azt úgy tudja sira'ni, mint a gyermek az ő kiterített édesanyját. S így nézte s csodálkozva szemlélte az egész hitet". (Az élet trubadúrjai, P. Oslay 0. ofm. 60—61. old.) Mulasztásnak tartanám meg nem említeni, hogy ezeket az alázatossági gyakorlatokat nem a fakírok kérkedő bűvész stílusában gyakorolta Szt. Ferenc ; könnyedén, észrevétlenül gyakorolta az erényt, hogy csak a lélek tudta kiolvasni tetteiből a bennük elrejtett menynyei gyöngyöket s azért beszélt Prohászka szentjeinknél „Derült