MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

A lelkibetegségekről

teljes, vagy csak részleges elvesztése is, esetleg annak meghamisítása. (

Pseudologia phantastica.) Az sem ritka, hogy az emlékezési anyag gyors egymásutánban változik, egymást kergetik a képzetek, és ilyenkor a beteg ezek szerint cselekszik. Ilyenkor szokatlan élénkségével tűnik fel környezetének. „Bolondokat tesz", szokták mondani. Jellemzi a bőbeszédűség, heves gesztikulálás, általában a nagy nyugtalanság, mely inkább vígkedélyű, mint izgatott. Ellentéte sem ritka, ámbár nem oly gyakori, mint az előbbi. Ilyenkor a betegen inkább a nyomott, komor hangúlat vesz erőt. cselekvési unottsággal párosulva. Igen jól figyelhető meg az értelmi kör zavara a beteg írásában. Ez többnyire teljesen összefüggéstelen dolognak látszik, mélyebb elemzés után azonban némi következetesség mégis csak felfedezhető benne. Oka ennek a gondolattársítási kapcsok zavarában keresendő, amennyiben az alapeszme megvan ugyan, de ennek kifejezésére nem megfelelő szavakat, gondolatrészeket használ. Ugyancsak ide sorozhatok az ú. n. „fix ideák" is. (Rögeszmék, kényszerképzetek.) Egy-egy szó vagy mondat folytonosan motoszkál fejében, alkalmas és alkalmatlan időben és helyen egyaránt alkalmazza azt. (Onotománia.) Hasonlóan kényszerképzeteken alapul a legkülönbözőbb félelemérzet is. (Timorés coacti, iszonyok). A beteget bizonyos helyen, környezetben, vagy valamely tárgy láttára szokatlan félelem fogja el. így ismerünk : Tériszonyt (Agrophobia), amikor a beteg nyilt helyen, claustrophobiaMa az egyedülléttől fél, továbbá aichmophobia, ha éles vagy hegyes tárgytól, kleptophobia, nosophobia, ha lopástól vagy betegségtől fél. Még sok más válfaja is van ezeknek az iszonyoknak, amelyek mind az értelmi tehetségek rendellenes működésére vezethetők vissza. Hátra van még az érzelmi és mozgási körben megfigyelhető rendellenességek. E kettőt azért kell együtt említenünk, mert lelkibetegségek szempontjából e két kör szorosan összefügg egymással. Ugyanis, ha csupán a mozgási körben lennének rendellenes tünetek, úgy ezek legtöbbnyire nincsenek befolyással a lelkiműködésre és így csupán testi betegséget alkotnak. Fordítva azonban csak ritkán áll az eset. Az érzelmi rendellenességek majdnem mindig rendellenes testmozgással is járnak. Itt általában két csoportot kell megkülönböztetnünk : az egyiknél a jókedv, a másiknál a szomorúság, nyomott hangulat uralkodik. Természetesen mindegyiknek igen sok színezete és válfaja van. A még teljesen ki nem fejlődött betegség csupán a hangulatban nyilvánul. A beteg túlságosan vidám (Hyperthymia), később, a betegség fejlettebb állapotában egyre súlyosabb testi elváltozások is mutatkoznak. így túlzott taglejtés, mozgás, fészkelődés, — vagy az ellenkező csoportban (Dysthymiánál) a mozgások részbeni vagy teljes elmaradása. Gyakran felléphetnek az ú. n. kényszercselekedetek. A beteg valamilyen belső ösztöntől hajtva, amely azonban nem tart sokáig, a legrettenetesebb cselekedetet is képes elkövetni. Elmebetegek által