MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

TÁRCA. A magyar liliom legendája

hogy eddig még nem dőlt össze lelkében Isten eleven temploma, s ő még eddig nem volt kénytelen fejét tenyerébe hajtva keservesen sírni a porbaomlott romok között. Sasfióknak érezte magát, aki az ideális lelkesedés magaslatain szárnyalt ... S most atyja kívánságára kénytelen leszállani onnét, mert a fiatal keresztény haza sorsa így kívánja. Bánatosan emelte föl fejét. A hold egy felhőfoszlány mögé rejtette arcát. A herceg lehunyta fáradt szempilláit, de csak egy pillanatra. Mire a hold kibontakozott a felhők mögül, Imre királyfi az ártatlanság tiszta nézésével tekintett a felhők fölé, mert iátta a száznegyvennégyezer ifjút, akik énekelve követik a szeplőtelen Bárányt . . . * * * Pár nap múlva néhány tagból álló lovascsapat poroszkál az országúton. Szelíd völgy és domb váltakozik ezen a vidéken. Magasra nőtt nyírfák szegélyezik az utakat. A lovascsapat Veszprém felé igyekszik. Imre herceg megakarja látogatni édesanyját, a jámboréletű Gizella királynét. Most is az ottani apáca kolostor tagjai között tölti idejét hasznos kézimunkával. A jámbor szerzetesnők társaságában miseruhákon szokott dolgozni. Most fia eljegyzésére díszes palástot hímezget az ifjú jegyespár számára. A herceg azért jön, hogy megköszönje királyi édesanyja előzékeny figyelmét: Már nem messze van a kis csapat céljától, Veszprém fából épült hatalmas bástyái fel-feltűnnek előttük az esti csillagfénynél . . . Hirtelen egy kisebb fajta berekhez érnek. A közepén kis patak kígyózik. Kristálytiszta habocskáiban füröszti mosolygós képét a teli hold. A csapat megáll. A berek közepén tisztás terül el. Az ifjan ragyogó hold fényénél tisztán ki lehet venni a mozgó alakokat. Az egyik máglyára való fát hord, a másik tüzet csihol, a harmadik vizet mérita kis patakból... Imre herceg békés polgároknak tekinti őket s a tisztás felé irányítja lovát. Leghűségesebb szolgája azonban megrántja ura lovának kantárszárát s babonás tisztelettel súgja Imre herceg fülébe : — Látod uram, az ott Szegszár, a lázadó Koppány idősebbik fia. Atyja Veszprém mellett ütközött meg királyunkkal. A csata után elrettentő például a pogány lázadóknak felnégyelték s Veszprém város négy kapujára tűzték ki. Most bizonyára azért jött ide, hogy Hadúrnak áldozatot mutasson be atyja szellemének tiszteletére, mielőtt még Meskó lengyel fejedelemhez indulna segítséget kérni István király ellen. A herceg nem igen felelt a szolga szavaira. Hallotta már hírét Koppány fiának, aki igényt tart a magyar trónra, de még eddig nem látta szemtől-szembe. Valóban olyan, amilyennek modják ; szélesvállú, megtermett ifjú. Hosszú barna haja bomlottan csüng vállaira. A főtáltossal beszélget, akinek hosszú fehér szakála kísértetiesen csillog az éjtszaka fényében. Komoly taglejtésekkel magyaráz Szegszárnak. Majd széles lapockacsontot vesz ki a tűzből. Bő palástjával betakarja, miközben érthetetlen varázsigéket mormol. Azután Szegszár elé tartja a csontot s a tűz okozta repedésekből kedvező jeleket