MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

Nyár, Isten veled!

mondja másutt : „Ha valaki szeret engem, az én beszédeimet megtartja : és Atyám is szeretni fogja őt és hozzá megyünk és lakóhelyet szerzünk nála". (Ján. XIV. 23). Ez lett szentjeinknek is dicső osztályrésze, így jutottak a Teremtőhöz, akihez hasonlókká lettek. Azért zeng tiszteletükre az ének, azért dicsérik velük a legszentebb Háromságot : Daltól zeng a halk magány, Százak, ezrek ajakán ... Legi prophetae gratiae Gratum gerens obseqium, Trinitatis officium Festő solemni célébrât. (Szt. Fer. ünn. Laudes Hymn). Mi pedig hódolattal járulunk elétek Assisi nagy Szentje és Lisieux Gyöngye. Meleg szívünkből dómot építünk a Nagy Királynak, a szentségi Jézusnak, legyetek ti benne a ragyogó mécses, az örök kandeláber, amely rávilágít örök fényével a szeretet rabjára s a fényszomjas lelkek rátalálnak fényességteknél Arra, aki egyedül adja a Vigasztalót „A Lelket az Életbe, Aki kicsinnyé tesz s a „kis ösvényen" biztosan vezet, s leszünk „az élet trubadúrjai", dalnokai az Örök-Költőnek s hozsannát zengő dícsérői szent emlékteknek. Fr. Lipót. Nyár, Isten veled! Sápadtra vált a napsugár : remeg. Valami méla bánat borong a réten : A nyár beteg. Az árva tarlón szélroham fütyül, Valami átkos, titokbanjáró láz dúl A lomb körül. Távozó fecskék raja száll. . . suhan : Lelkem aranyhuzalos lantján átremeg Egy bús futam. A nagybeteg nyár utolsót hörög : Remeg a lég, az ég, a nap, a hold, a szív S az árva rög. Az ősz mogorván sírt ás és temet . . . Kacagó nyár ! Virágos nyár ! Balzsamos Isten veled ! [nyár ! Isten veled! Fr. Béda.