MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

Aranyhidak

aszketizmusról", mikor így szól : „A derült aszketizmusnak ezt a vonalát Szt. Ferenctől elindulva meghúzhatjuk Szalézi Szt. Ferencen át föl Lisieux-i Szt. Terézig, aki mindenbe bele vitte a keresztény mosoly kultuszát, „le culte du sourire chrétien" (XII, 159). (Az élet trubadúrjai 76.) Azért tudtak a szenvedésben is mosolyogni és iskolát teremtő életszentségüket dalba tudták önteni. Kiegyensúlyozott, aranyos jellemük a megzavarhatatlan kedély poétikus magaslatig emelte őket. Lelkük egyesült a Teremtővel és Istentől ittasult szívük túláradó boldogságában spontán költői szavakban próbálta önteni érzelmeit, hogy így mást is részesévé tegyen ezen örömnek. A Poverello francia dalokat énekelve teljesíti „Hírnöki küldetését", s örökségül hagyta ránk Istentől csordultig tele lelkének gyöngyfűzérét a „cantici delle creaturejével". Ugyancsak poétikus, ihlettel építi a lelki gyermekség pionírja a „kis lelkek ösvényét". Önéletrajzával és bájos költeményeivel, amelyek közismert magyar karmelita Ernő atya szerint : „A szentet kiváló, sőt világirodalmi jelentőségű íróvá és költővé avatják". (Lisieux-i Szt. Terézke rövid életrajza, Szt. Teréziáról nev. Ernő Atya- 82.) Az ő költészetükben ismét beteljesült az alázatosaknak tett ígéret szava : „Aki megalázza magát, felmagasztaltatik". Ezen felmagasztalás pedig megnyilatkozott már itt a földön Szt. Ferenc és kis Szt. Teréz költészetében ; mert nézzük csak mi a költészet és mi ennek magasztos célja ? Gyönyörűen fejti meg e kérdést a neves történész Rohrbacher, mikor a pogány költőktől művelt, de céljukat el nem ért költészetről szólva ezeket mondja : „Amit Plátó óhajtott, azt megvalósítja a költészet. Isten kinyilatkoztatta magát önmaga és művei által. A költészet megtudhatja, ki 0 és mit művelt ; sőt példaképül is veheti. Poéma szószerint teremtést jelent ; poéta : teremtő. Ebben az értelemben Isten az igazi poéta; a Teremtés Isten poemájá ; Ezen poemának célja Isten megdicsőítése a teremtményekben ; időtartama az Idő, helye a Világegyetem, a cselekvény egyik örökkévalóságtól a másik felé halad. Néha úgylátszik, mintha felfüggesztődne, sőt hátrálna ; valóban előtör magával sodorva századokat és népeket. Akadályok jelentkeznek, melyek mindent felborítani látszanak : az angyalok egy részének lázadása, az ember bukása, de ezek az akadályok eszközökké lesznek. Krisztus, jelzi jövetelét és megjelenik : Ő a Főszereplő. Ó teremt, megvált, Ő küzd és győz. Isten és ember, szellem és test, O mindent egyesít és kibékít az Ő személyében ; 0 a kiinduló, a közép, a vég, a vége mindennek. Aki jól megismeri Ot, az könnyen megérti Isten poemáját. Aki rosszul ismeri, rosszul érti ; aki nem ismeri őt egyáltalán, nem is érti és eltévedett egy kis töredékben. Aki megismerné és szeretné Öt, olyannyira, hogy némiképpen azonosulna Vele, egészen a szemlélésig, úgyszólván lényegében, az ilyen megértené az egész poemát tökéletesen : nemcsak az együttest értené, de a részleteket is ; az látná, hogy minden ebben az utolsó jotáig és pontig szellem és élet, az egész teremtés számára költemény lenne, zene, hol minden szó, minden hangjegy élő és beszédes. Elragadtatva magán felül hallaná és látná — egy