MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

A marianus ferencesek hazánkban II. Endre és IV. Béla uralkodása alatt

élükön. Szándékuk az volt, hogy a kunok megtérítését teljesen és egészen magukra vállalják. Tervük megvalósítását azonban Róma határozatához kötötték. A provinciális ezért testvérei közül megbízottakat küldött a pápához,

v hogy erre vonatkozólag az Egyház fejétől teljes felhatalmazást, nemkülönben más szerzetesek és papok beleszólásától s beavatkozásától való teljes mentességet nyerjenek. A megbízottak szerencsével is jártak, mert III. Miklós 1278-ban a pápai kancelláriában kiállította a kért felhatalmazást. Megadta nekik az engedélyt arra, hogy a mariánusok a kunok között hirdessék az Evangéliumot és őket kellő oktatás után az Anyaszentegyház tagjai közé fölvegyék.

2) Láttuk tehát, hogy IV. Béla mennyire szeretetébe és bizalmába fogadta a Ferenc-rendieket. Annyira velük érzett, hogy nemcsak előkelő követi tisztségek és egyéb megbízatások elintézésével ruházta fel őket, hanem testvérük is akart lenni. Azért még nővérének, Erzsébetnek szenttéavatási évében több főúrral együtt harmadrendjükbe lépett és annak élete végéig buzgó tagja maradt. Sőt annyira szerette őket, hogy végrendeletébe fölvétette, miszerint teste a mariánusok esztergomi templomában helyeztessék örök nyugalomra. Még életében építette oda családi sírboltját. Nem csoda tehát, hogy a Ferenc-rendiek annyira ragaszkodtak Béla emlékéhez, hogy a király végrendeletének érdekében még a hatalmas esztergomi érsekkel szemben is érvényt szereztek. Tűrje Fülöp előkelő fóúr és hatalmas főpap volt. Azt vélte, sokkal illendőbb hogy a király teste a székesegyházban nyugodjék s azért odavitette. A király végrendeletének megvédelmezése végett a testvéreknek Rómába kellett fellebezniök az érsek önkényes eljárása ellen. Természetesen ezért az érsek haragját is magukra kellett vonniok, de ezzel mit sem törődve bíztak abban, hogy a pápa mellettük fog dönteni. És döntött is 1272-ben.

3) Már most a mariánus magyar ferencesek meg akarván hálálni királyi jótevőjük kegyességét, annyi pénzt koldultak össze, hogy pompás síremléket állíthattak a királyi család elhunyt és odatemetkezett halottjainak

4) és a hideg márványra meleg érzéssel írt következő verset vésették rá : Aspice rem charam, Très cingunt Virginis aram Rex, Dux, Regina. Quibus adsint gaudia trina, Dum licuit, tua dum viguit Rex Beta potestas, Fraus latuit, pax firma fuit, regnavit honestas. 5) P. Agnellus. 2) Theiner : Ibid. p. 337. 3) Karácsonyi : U. o. 22. 1264-ben Béla tótországi herceg meghalt és az öreg király ide temettette kedves fiát. IV. Béla meghalt 1270 máj. 13-án. Mária anyakirályné is nemsokára követte férjét. (V. ö. Karácsonyi : U. o. 22,162.) 5) „Nézd e kedves dolgot: hárman övezik a Szűz oltárát: a király, a királyné és a herceg. Nyerjenek tökéletes örömet. Béla király, míg élned szabad volt, míg hatalmad erős volt, bujdosott a cselszövés, erős volt a béke, uralkodott a tisztesség".