MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

Aranyhidak

Aranyhidak. (Az Eucharisztia rokon hatásai Szent Ferencben és Kis Szent Terézben.) A Gondviselés egyik legnemesebb jótéteménye száműzetésünkben a szentek ajándéka. Míg a zsidó népnél a próféták tartották fenn az összeköttetést Isten és ember között, addig az új-szövetségben a szentek töltik be ezt a szerepet. Az elnyomott nemzeteket költők buzdítják reménytelenségükben, az éden számüzötteit a szentek vigasztalják, ők a világítóoszlop a pusztában, a világítótorony a szirtek halálsikátorában, aranyhidak ők, kik összekötik a siralom völgyét az örömök hónával. Szerény dolgozatomat az ő kegyelmükbe ajánlom, amikor iparkodom bemutatni, két különböző kornak, hivatásuknál fogva különböző küldetésű szentjében, az Eucharisztia rokon hatását. Az eucharisztia lelkiéletünk naprendszerének napja és két szentünket mint e naprendszerhez tartozó bolygókat tekintem, a szentek közösségének azúrkék firmamentumán, üstököst látok bennük, akik jöttek és távoztak, hogy látásukra meginduljon a nagy tömeg és kövesse őket. A XIII. század koromfekete éjjelének ilyen üstököse volt Assisi Szent Ferenc, aki Prometeuszként jött a pártoskodás, csatazaj, tévianok^és a természetimádás által sötétté lett századába. Üstökösként jelent meg korunk szentje, Lisieux-i Szent Teréz és őt ugyancsak századának fekete bűnei még inkább láthatóbbá tették. Ha mint Szent Ferenc, mint Szent Teréz erényeinek spectranalizisét előállítom, igen sok színből álló színképet kapok, melynek összetevői közül csak kettőt veszek itt szemügyre : az eucharisztiából származó gyermeki lelkületet és a költői vidámságot. Az Úr Jézus a fényforrás, akitől szentjeink tündököklő fényességüket kapják, ezt 0 magától tudjuk: „Maradjatok énbennem és én tibennetek. Miként a szőllővessző, nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőllőtőn : úgy ti sem, ha énbennem nem maradtok" — és tovább „azáltal dicsőíttetik meg az én Atyám, ha sok gyümölcsöt hoztok és tanítványaim lesztek". (Ján. XV. 4—5. 8-9). Ezek hallatára nem csodálkozunk azon, hogy a korok különbsége nélkül egyformán gonosz világ, melyben szentjeink éltek, és amely felől Szent Ferenc életét illetőleg Celanoi Tamás és korunkat illetőleg, hogy csak egyet említsek : „A farkasok között" c. munka értesít bennünket, nem tudta káros hatását rájuk gyakorolni, mert elválaszthatatlanul egyesültek az Eucharisztia révén azzal, aki által a világot bámulatba ejtő gyümölcsöt hozták. Nagyon tévednek azok, akik a szenteket üvegházi növényeknek gondolják, föltételezik róluk, hogy már ilyen szépnek, erényesnek születtek, akiket nem ér sem fagy sem szél, akiknek homlokán nem gyöngyözik a fáradság adója. Ha áll a költőkre a közismert : Poéta non fit, sed nascitur, úgy a szentekre a megfordítottja alkalmazható : Sancti non nascuntur, sed fiunt. Mert csak nehézségek árán lesznek azzá; akadályverseny az ő pályafutásuk is, melyet tövises