MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

A marianus ferencesek hazánkban II. Endre és IV. Béla uralkodása alatt

szegény népét keresték fel s azokat vigasztalták.Továbbá szükség is volt a vallonul beszélő testvérekre, mert a városokban igen sok francia, olasz kereskedő lakott. (

1) A német testvérek szerencsésen érkeztek hazánkba. Bárhol megjelentek, mindenütt tárt karok és szerető szívek vártak reájuk. Evangéliumi életpéldájukkal csakhamar megmozgatták az elpuhultságba merült akkori magyar társadalmi rendet. Mindenki tisztelte és megbecsülte őket. Tevékeny készségük csakhamar a legnagyobb munkateret jelölte ki számukra. A jó testvérek pedig fáradhatatlanul művelték az Úr szőlőjét. Le tudtak ereszkedni a nép fiaihoz és nyelvükön beszéltek velük. A nép viszont annyira megkedvelte és megszerette a testvéreket, hogy „csakhamar a legnépszerűbb szerzetté váltak az egész országban". 1) Ez a közkedveltségük azonban nem tette őket elbizakodottakká. Ellenkezőleg ! Csak fokozta munkakedvöket olyannyira, hogy a rend tagjai részint buzgóságtól, részint nagy népszerűségtől vezettetve nem maradtak meg a szűk, eredetileg kitűzött munkakörükben, hanem a prédikáláson kívül gyóntattak, betegeket látogattak, temettek, vigasztalták a szenvedőket, erősítették a csüggedőket, reményt öntöttek a kétségbeeséstől marcangolt szívekbe. Egyszóval „az egyházi élet minden ágában működtek". 2) A nép pedig igazi „barát"-ainak ismerte a testvéreket és minden ügyében bizalommal fordult hozzájuk. Főképpen gyóntatószéküket ostromolták és „a nép szívesen tódult templomaikba, főleg a gyónásra", 3) hogy ott érezze a bűnbánat lelket gyógyító erejét. Azonban a nép nemcsak csodálta egyszerű életmódjukat, hanem sokan kérték a rendbe való felvételüket is. Az a kis palánta, amelyet Carpini János ültetett Magyarország földjébe, azonnal látható növekedéssel terebélyes fává fejlődött

4) úgyannyira, hogy még a letelepedés és az azt követő esztendőben létesült az esztergomi, egri, győri, budai stb. kolostor. Ez annyival is könnyebben történhetett, mert a szerzet terjedését az ingatlanok kérdése nem gátolta. 5) „Bernardus valles, montes Benedictus amabat, Oppida Franciskus, célébrés Ignatius urbes". Karácsonyi J. : Szent Ferenc rendjének története Megyarországon. 13. Sokat vitatott kérdés a magyarországi testvérek letelepedésének évszáma. így pl. Fuxhoffer négy letelepedésről beszél. Kettőt még a nagy rendalapító életére, 1212 és 1218-ra tesz; Szentiványi is I2!8-ra teszi a testvérek letelepedését; Turóczi és Schmitth a különböző véleményekre való tekintettel a testvérek megtelepedését 1210—1225 közé helyezik (V. ö. Balanyi : Anima franciscana. 151.); Szabó P., P. György és Czeicei általában 1224—1226 közé helyezik a ferencesek letelepedési idejét; Nagy Béni pedig 1228 előttre. *) Balics : A róm. kat. Egyház története Magyarországon. Bp. 1890. II. k. 358 2) U. o. 3) Kiss-Sziklay : A katolikus Magyarország. Bp. 1902. 1. k. 62. 4) Szép kifejezően írja erre vonatkozólag P. Knaisz : Chronologo-Prov. Min in Hung. Pozsony. 1803. p. 239 . . . tam enim fuit foecunda haec plantatio, cui quippe copiosum incrementum dedit Deus, ut exigua temporis intercapedine per urbes et oppida Hungáriáé mirabiliter diffunderetur, Ecclesiaeque et conventus vastissimi in usus fratrum excitarentur ; principes et magnates in eorum ecclesiis sepulturam eligerent et in vestibus illorum sepeliri exoptarent".