MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

A marianus ferencesek hazánkban II. Endre és IV. Béla uralkodása alatt

1233-ban — a kolostorok nagy száma miatt — a német filiaprovincia hazánkban megszűnik és önnálló magyar kusztódiává alakul át, élén az esztergomi őrrel. Az újonnan létesült tartomány Szűz Mária anyai védszárnya alá helyezi magát. A ferencesek ekkor már oly nagy tekintélynek örvendtek hazánkban, hogy a fejlődésnek indult kusztódia esztergomi őre is jelen volt azon nagyjelentőségű konkordátum megkötésénél, amelyet Jakab kardinális, pápai követ, II. Endre és a magyar katolikus Egyház között létrehozott. Jakab bíboros, miután így követi megbízatásának eleget tett, a béke föntartása érdekében fölhatalmazást adott a bosnyák püspöknek, a dominikánus perjelnek és a Ferenc-rendiek esztergomi őrének is, hogy a konkordátum pontjainak megtartására felügyeljenek. Es ha a körülmények úgy kívánnák, hogy a királyt akár újabb kiközösítés fenyegetésével kényszerülnének is az egyezmény cikkelyeinek megtartására szorítani, nyugodtan megtehetik. A második interdictum 1234-ben be is következett, de Endre tisztázta ügyét Rómában, amire a pápa Cum venerabilis bullájával volt követének erre vonatkozó megbízását fölfüggesztette és egyúttal meghagyta úgy a bosnyák püspöknek mind pedig a dominikánus és ferences elöljáróknak, hogy az apostoli Szentszék különös megbízása nélkül Endre királyt felelősségre nem vonhatják. II. A mariánus ferencesek szerepe IV. Béla uralkodása alatt 1238-ben — miután a testvérek az ország déli részében is eljutottak s kedvező fogadtatásra találva itt több kolostort alapítottak — a magyarországi Ferenc-rendiek végleg elszakadtak a német anyaprovinciától. Cortonai Illés, az akkori minister generális, külön magyarországi rendtartományba osztotta be őket (Prov. Hung.). Az új provincia élére pedig Francia Jánost állította.

2) 5) Theiner: Vetera Munumanta Hungáriáé. Róma. 1859. t. 1. p. 119. Szerencsétlenül uralkodó Endre királyunk, hogy az általános nyomoron segítsen, — az aranybulla ellenére is — rászabadította az országra a zsidókat és böszörményeket. Azonban ezek uzsorával kegyetlenül kiszipolyozták a népet és annyira elhatalmasodtak, hogy vagyonilag a nemzet nyakára nőttek és hovatovább politikai tényezőkké lettek. IX. Gergely pápa ezért szigorúan megintette a királyt, de hasztalan. Ekkor az apostoti Szentszék Róbert, esztergomi érseknek fölhatalmazást adott, hogy az országot interdictum alá helyezze, ami 1232-ben meg is történt. Endre erre magábaszállt és javulást ígért. A pápának meglágyult atyai szíve és követet küldött az országba. *) P. Knaisz : Ibid. p. 233 ... — Annál is inkább volt szükséges ez a pápai rendelet, mert a következő évben, 1235-ben IX. Gergely Erzsébetet, II. Endrének a meggyilkolt Gertrudtól született leányát ünnepélyesen a szentek sorába akarta iktatni s így nem akarta az apát egyházi átokkal sújtani. Nagy őröm és dicsőség volt ez a magyarországi ferencesekre is, mert hrzsébet szintén a nagy ferenees családfa egyik virágzó ágához tartozott. Mikor a Szeráfi Atya ifjú szerzetét ez a dicsőség érte, a győri testvérek fölhasználták az alkalmat és templomukat Szt. Erzsébet tiszteletére óhajtották fölépíteni. Nemcsak a Szent tisztelői támogatták ebben a testvéreket, hanem Erzsébetnek testvére, a fiatal IV. Béla is fejedelmi bőkezűséggel adott alamizsnát a templom berendezésére (V. ö. Karácsonyi : U. o. 174.). 2) P. Szabó P. : Ferenc-rendiek a magyar történelemben. Bp. 1921. 63. Néhány régebbi történész — egykorú ismeretlen szerzőkre hivatkozva — János testvért a francia király, II. (Kis) testvéröccsének mondja, — d« tévesen. Hogy