MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

A lelkibetegségekről

Az ilyen ivási rohamot rendesen nagyfokú lehangoltság, nyugtalanság szokta megelőzni, úgyhogy a tulajdonképpeni ivás már nem is történik beszámítható állapotban. A beteg nem élvezetből, vagy búíelejtőnek iszik, hanem tisztán azért, mert valami belső ösztön őt erre hajtja. Teljes szeszelvonással gyógyítható, de csak intézetben. Továbbá vannak olyan Ielkibetegségek, amelyek a lelkiéletet átmenetileg felfüggesztik. Ilyen többek között a mánia és a melancholia. A mániánál három fokot szoktunk megkülönböztetni : mania mitis, vera, és a mania furiosa. A három fok ugrás nélkül átmegy egymásba, főbb jelenségeikben mégis különböznek egymástól. Az elsőnél csak különös jókedv mutatkozik, a másiknál ez már erős cselekvési nyugtalansággal jár és végül a harmadik már a dühöngésig fokozódik. A mánia fő ismertető jele tehát a szokatlan jókedv, másokkal szemben bizonyos fölényes érzet, amelyből tulajdonképen a jókedv is magyarázható. Egyidejűleg azonban nagy sértődési hajlam is mutatkozik. Azonkívül gyakran nagyzási hóbortban szenvednek a maniákusok. Rendesen valamely nagy történelmi személyiségeknek képzelik magukat és teljesen eszerint js cselekszenek. A mániákus, ha ellentmondásokkal bosszantják, de néha még anélkül is, dühöngési rohamba esik (m. furiosa) és ekkor tör, zúz mindent, ami csak kezeügyébe akad. A mánia legtöbb esetben örökölt betegség, illetve hajlam. Tulajdonképpeni okát sokan az agy vérbőségében keresik. Gyógyítható, de gyakori a visszaesés. Mániának éppen az ellenkezője a melancholia. A betegség tünetei is hasonlók, csakhogy ennél nem a jókedv, hanem éppen ellenkezőleg a szorongás, félelemérzés, búskomorság az uralkodó, amiről a beteg maga is gyakran szokott panaszkodni. Nagyzási hóbort helyett itt inkább a bűnösségi tudat, elszegényedési eszmék léphetnek fel. Szorongó érzéseit, nyomott hangulatát, régi bűnei következményének tartja. Ennek egyik válfaja az agitált melancholia. Az előbbitől abban különbözik, hogy a nyomott hangulat állandó cselekvéssel párosul. A beteg folytonosan izeg-mozog, magánbeszélgetésben — szakadozottan ugyan, — de folytonosan vádolja magát. Mindkettőre nagyon vigyázni kell, mert magukra hagyatva, hirtelenül magukban vagy másban kárt tehetnek. Nem ritka eset az öngyilkosság sem ilyen állapotban. Sőt az öngyilkosságok legnagyobb részét ilyen melancholikus állapot szokta megelőzni. A melancholia felléphet elsődlegesen, leginkább fiatal korban, minden kimutatható közelebbi ok nélkül, de felléphet már az előrehaladottabb korban is másodlagosan és ilyenkor rendesen valamely nagyobb lelki megrázkódtatás a kiváltó ok. Tulajdonképpeni oka ugyanaz, mint a mániáé, vagyis túlnyomóan örökölt betegség, vagy legalább is hajlam. Megjegyzendő, hogy úgy a maniákusok, mint a melancholikusok is nagyon fogékonyak a vallási vigasztalásokra és ez mindig megnyugtatólag, jótékonyan hat rájuk. Nem mulasztható el tehát az alkalom, hogy ilymódon segítsünk ezeken a szerencsétleneken !