MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

A lelkibetegségekről

nyomában lépnek fel. Jól megkülönböztethetők azonban a hysteriás rohamoktói. A hysteriás beteg eszméletlen állapotban sohasem árt magának, még eleséskor sem. Nyugodt, mozdulatlan állapotban marad, az epileptikus ellenben nagyon is heves mozgást végez • rug, kapál, hánykolódik a földön, szája habzik, keze-foga görcsösen összeszorul. Az ilyen roham 20—30 percnél ritkán tart tovább, utána a beteg elalszik, de felébredés után már semmire sem emlékszik. Sokszor előfordul az is, hogy a beteg előre érzi a rohamot és olyan helyre megy, ahol felügyelet alatt kidühöngheti magát.

1) Nem kell azonban azt hinnünk, hogy az epilepsia kimerül ezekben a rohamokban. Amikor nincs rohamuk, akkor is betegek, beteges tüneteik azonban majdnem mindenben megegyeznek a hysteriásokéval és így felesleges ezeknél hosszasabban időznünk. A lelkiélet fejlődését akadályozó betegségek közül meg kell említeni az idiotizmust, az imbecillitást és a dipsomániát. Idiótá-riak a szó szoros értelmében azt a gyermeket mondjuk, aki már születésénél fogva a szellemi élet legkisebb jelét sem mutatja. Inkább állat, mint ember benyomását teszi. Már külsőleg is a legkülönbözőbb hibákkal tűnnek fel. Vannak olyanok, akiknél még a vegetatív élet sem fejlődött ki, — maguktól táplálkozni sem képesek. Mások az erősebb érzéki behatásokra egy pillanatra felfigyelnek ugyan, esetleg gépies mozdulatot is tesznek, de vannak olyanok is, akik felismerhetik környezetüket, néhány szót megtanulnak, sőt még a hála és ragaszkodás töredékeivel is találkozhatunk. Általában jókedvűek ha enni kapnak, zenét hallanak stb. Van azonban olyan idióta is, aki inkább csendes, nyomott hangulatú« Sőt az ingerlékeny és dühöngő idióta sem ritka. 40—50 évig is elélnek néha ; gyógyításról természetesen szó sem lehet. A betegség főoka : az agyvelő ki nem fejlettsége. Imbecillitás-nak (gyöngeelméjűség), mondjuk azt a betegséget, amelynél a gyermek szellemi téren megmarad 4—5 éves korának állapotában és tovább szellemi fejlődést már nem mutat. Oka szintén az agyvelő hiányos alakulata. Általában ezek a nagy gyermekek benyomását keltik. Testi hibákban sem olyan gazdagok, mint az idióták, de azért itt is feltalálhatók ezek. Különösen a mássalhangzók kiejtéséről ismerhetők fel leghamarább. Úgy beszélnek, mint a kis gyermek (pl. tuta = kutya stb.) Rögtön sírnak, vagy nevetnek a legkisebb indítóok nélkül is, és sokszor oknélküli dühben törnek ki. Gyógyíthatatlanok. Ide tartozik még a dipsománia is (Időszakos ivók). Epileptikus jelenség. Mint már a név is mutatja, a betegség abban áll, hogy a beteg bizonyos időközökben három-négy napra holtrészegre issza magát, majd megint egy ideig teljesen mértékletes életet él. Oka rendesen örökölt (alkoholista szülők), de lehet szerzett betegség is. x) Ezért mondja Capellmann (Medic, pastoralis) : Ich setzte an die Spitze dieser Bemerkungen (über Hysterie) den Satz : der Seelsorger soll sich möglichst vor dem Hysterischen hüten". (Cit. Prümmer.)