MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

A "FEKETEKABÁT" ÓHAJA

Azonban másként viselkedtek, mikcr a pokolról,- mint a rcssz celekedetek büntetésének helyéről - s annak Wrzasztó .kínjairól beszélt nekik. Szinte érdeklődtek. Ködös felfogásukból kifolyólag ők is hittek egy felsőbb Lényben és a jövő é letten, ahtl részint jutalmaznak, részint büntetnek» Igy tehát az örök bűnhődés tana igen szépen beillett bizonytalan vallásukba. Amint a hosszú hideg hetek hónapokká növekedve csigalassúsággal tcva vunultak az évszak utján, arra ébredt, htgy bár lassan, de fekozatísan biztcs haladást tesz a tanitás terén* Már néhány indián vele mondja az Urimádságát, többen pedig ely kérdéseket intéznek htzzá, melyek bizonyos értelmes gondolkodásról tanúskodnak azon szép tárgyak fölött, melyeket fokozatosan elébük tár. ïïgy remélte, hegy-mire ismét megjön a iavasz, már töklet megkeresztelhet közülök. Azután rövidesen kis kápólnácskát is épithet égbenyúló kereszttel, ahcl a szentmiseáldczatct lemutathatja és ahol az indiánokat cktathatja. E dicséretes óhaj megvalósítása pedig közelebb és közeletbnek látszctt. Végre lassacskán a nélkül, hegy a Feletekabát nagy el foglaltságában-észrevette volna,- a tavasz évi «sodája újból megismétlődött. Az egyik napon langyos szellő vcnult végig az erdőn, a hó elolvadt s nedvét részint a mohrs föld itta Ve , részint pedig a folyót dagasztotta naggyá. A fák«n rügyek feseltek; mindenfelé gyenge hajtások mutatkoztak. A hatalmas tölgyfák árnyékos lábainál a lila ibolyák mutogatták bájos arcukat s a fejlődő növények gyönyörűsége a régi édes meséről:a Teremtő gondviseléséről beszélt. De a vadaknak nem volt érzékük a természet gyönyörűségeihez. A hosszú tél fogságának álomkórságát lorázva, makaszinos lábaikkal eltiporták a szép virágokat, amint az őket jellemző vadsággal rótták az erdőt. A misszionárius atya is nagyon örült, hogy ismét szív hatja a friss, illatos levegőt és a virággal szőnyegezett erdőben járhat-kelhet. Lépteit először a tavaly felállított kereszthez irányította. Kiváncsi volt, vaj jen még mindig Jelöli-, e partraszállásának a helyét„ Öröme határtalan veit, miktr akur-es-zfert teljes-épségben