MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

A "FEKETEKABÁT" ÓHAJA

j • / ' , / .-• • találta» Tehát kiállctta"a tél keménységét^ Képzeletbeli kápól nácskájának tetején már ott látía az üdvösség jelét. Mélyebbre hatol az erdőbe, hogy néhány szép virágot hozmon a kereszt tövéhez t / \ / Lágy csendesség honolt az erdőben, melyet csal. egy-egy ijMár csicsergése vagy egv-egy száraz levél zörrenése tört Áeg. Ezen ünnepi és hangulatos csend ellenére valami

xkülönös érzés töltötte el; valahol valaki nagy veszélyben van,. Ösztönszerűleg megáll.*., majd minden irányban kutat. Nem csalódott. Ott volt a kis tisztáson,- s a Iái ;vány majd megfagyasztotta minden csepp vérét* / \ A nap sugaraitól színesen megvilágított kis téren Nap sugárt találta. Kül-önös, elkábito-tt nézéssel teljesen mozdu latlannl állt, tőle meg néhány lépésre hatalmas kigyó feküdt. Összegöngyölített testéből előre nyújtotta fejét s sziszegő nyelvével támadásra készült. Nem vol't veszíteni való ideje. - A kigyó sziszegése jaj de hasonlít a halál kaszájának susogásához! ... Rövid fohász' kíséretében biztos lövésre emelte íj ját. A halált-hozó fej élettelenül esett előre, a test pedig tehetetlenül vergődött a gyenge fűben. A repülő nyíllal együtt a gyermek is felszabadult e gyöngyös szemele Varázsa alól s a misszionárius felé futva igy kiáltott; 0 Feketekábát, a biztos haláltól mentettél meg!* -" Nem én, hanem az édes Üdvözítő- felelte neki a miszszionárius-. Jöjj hát, köszönjük meg Neki!" Igy lreszélgetve s örvendezve mentek cda, ahcl a kereszt Arról tanúskodott^ Aki mlj gyalázatosan halt meg értünk. Letérdepeltek, hogy árnak árnyékában róják le mély hálájukat. A kis Napsugár azonban, nem elégedett meg ennyivel. Otthol elmondotta egész esetét; az indiánok pediç elmentek a hatalmas kigy\V-t,e-sttért. s a pap bátorság/inak nem -csekélv leiét látták tenna, 1

1 II. • • • • , • EÇviddel ezután történt, hogy az -egyik este s^imos in \ Magyar .llmhri -65IV. Sz