MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

A "FEKETEKABÁT" ÓHAJA

na,avagy elveszett volna a nagy fehér erdőben. Valóságos fogoly volt ebben a rettenetes, büzöo helyiségben. Gyakran a mitoszi alvilágra gondolt, midőn a füstön keresztül - kutyák között levő csaknem mezítelen sa tüz lángjától félig-meddig megvilágított alakokat figyelte. Mindehhez járult a rossz táplálék. A tél elején mégcsak visszautasította a zagyvalékos és tisztátalanul elkészitett ételeket, de most kénytelenségből olykor megpróbálkozott vele. Az indián nő által vigyázatlanul és minden tisztaságot mellőzve készitett étel oly utálatottkeltett benne, hogy azt hitté többé soha nem lesz képes enni. Nyáron még lagaláhbv volt bőven bogyó, szőlő és hal, de bizony most mindezek teljesen hiányoztak. Az indiánok már a tél kezdetén biztatták, hogy egyék, mert később semmi sem lesz. Tényleg igy is történt. Mielőtt a télnek vége lett volna éhsége oly kinzóvá vált, hogy a száraz angolna bőröket és a faágakat rágta. Ha néha egy-egy jávorszarvas oly közel merészkedett, hogy le lehetett nyilazni, nagy ünnep volt a nyomorúságos tanyán.De ezután ismét csak az éhség lakozott náluk. A szükségek s a nélkülözések ellenére mégiscsak a tél veit az az idő, melyben alkalom nyilott az emberi lélek végtelen értékével és az üdvöségeért fizetett drága árral megismertetni a vadakat. De a megértetés! nehézségeké-melyek a vallás körül felmerültek, szinte áthidalhatatlancknak látszottak. Beszélt nekik az Isten Fiáról, aki felvette emberi természetünket azért, hogy szenvedhessen és meghalhasson miérettünk. Nagyon szépen beszélt azután Jézus emberi természettel biró Anyjáról, s hogy ezt világosabbá tegye előttük, hegyes pálcikával alakokat rajzolt a földre, igy a gyermek Jézussal Egyiptomba menekülő Szüzanyát, a kereszt lábánál álló Fájdalmasanyát, stb.. .Bámulva lármáztak az inejiánok, amint egyik képtől a másikhoz mentek, s nagyon csodálkoztak azon, hogy milyen sok anyja vált az Istennek.E felfogásuk Íhelytelenségéről pedig

1 szinte lehetetlen volt meggyőzni őWt. Midőn a Szentlélekről, a Szentháromság harmadik személyéről beszelt nekik, ami^t galamb alakjában megjelent, a menydörgés madarát ismerték f^l benne, ük:ugyanis a menydörgés rx>~' baját egy hatalmas madijr hangjának vélték.,