MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

A "FEKETEKABÁT" ÓHAJA

azt a rohanó folyó könnyedén kettétörhette volna. A fa minden rugékony

ságával ellenállt a sodró árnak. Percek kérdése és eltörik. Teljes erejével megragadta gyorsan, mire szinte uj erő támadt fáradt izmaiban. Végre midőn már szilárdat érzett lábai alatt, partra vonszolta magát s az elalélt fiiit . Az érzéketlen indiánok röfögés szerűen méltányolták a derék műveletet. De még bőven volt munka. Az ifjú még mindig eszméletlen volt .A bátor, önfeláldozó atya másfél óráig - saját bágyadtságáról teljesen megfeledkezve - szorgoskodott felette, mig a lélekzés ismét természetes lett s a zavaros szemek kinyi

lottak. midőn a magáhoztért gyermek lábaira akart állani, a gyengeségtől a földre esett, de indiánosan föl sem vette. O'l.iara atya az őt jellemző kedvességgel mosolygott, majd lehajolt és karjaiba vette a kis indiánt. En erős vagyok - magyarázgatta neki, - engedd,hadd vigyelek!"* Igy tehát akarva-nemakarva a gyermek feje bágyadtan simult a jóságos atya vállára; s mikor a többi csónakhoz értek és a gyermeket csónakjába helyezte, mélységes hála ült az ujabb barátról beszélő fekete szemekben... Nagy nehezen elmúlt a nyár. Ez idő alatt OiMara atyá » nak rengeteg vigasztalansággal és akadállyal kellett megküzdenie, melyek az isteni kegyelem támogatása nélkül bizonnyal elvették volna minden kedvét a további küzdéstől• Fakéregből helyes kis kunyhót épitett magának, amely jóllehet száraz és törékeny volt és a legkisebb szikra is elég lett volna felgyujtásához, de amint remélte - legalább magában lehet. Hanem épen a magány volt az, amelyről látszólag véglegesen le kellett mondania. Az indiánok ugyanis szabad ki-bejárást engedtek meg maguknak és emellett bármi megtetszett nekik a misszionárius szerény felszereléséből, minden előzetes kérelem nélkül eltulajdonították. \ Sokat szenvedett a kellemetlenkedő rovaroktól is, amelyek ugyancsak kinozták éjjel-nappal. \ • A legkegyetlenebb szenvedést mégis a hiúzó vigasztalanság és a teljes egyedüllét érzete okozta, melyet elképzelhet ugyan az ember, de átérezni csak hasonló körülmények között kéçes. Nem létezett egyetlen lélcksem, aki érdeklődött volna utam, 5 megkevésbé, afci megértőleg beszélt volna vele. Még