MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

KRITIKAI REALIZMUS

boluma a valóságnak s non képe, akkor nem mondbat juk az érzéklest ismeretnek, lianem inkább szubjektív fikciónak. Ha tehát érzéklésünk ismeretszerző - ami nem szorul sok bizonyitásraakkor szükséges, hogy a valósággal ugy ismertessen meg ben nünket, mint az kívülünk van. Hogy a dolgokat, mint kívülünk vannak nem ismerhetjük meg, aposzteriőri már bizonyítottuk, A hatás és visszahatás elvéből apriori is . De ezerken kivül mindig van feleletünk,Érzéklésünk valóban ismeret, de mint mindent, érzékismeretünket is meghatározza a célja. Érzéklésünknél a cél elsősorban az élet fenntartása és csak mint másodlagos cél szerepel az ismeret. Hogy ez mennyire igaz, csak röviden hivatkozunk az említett tényekre. Érzékszerveink igen korlátoltak s csak annyit tudunk felfogni, amennyire épen szükségünk van az élet fenntartására. A villamosság felfogására nincs külön szervünk, mivel él-etfbnntartásmakra , nem is fontos! S igen sole féle erő létezik még, melyek a világrendben lényeges szerepet visznek, de csak közvetve ismerjük őket, mert életünk fenntartására ismeretük nem szükséges, A hőt, fényt, csak szük korlátok közt érzékeljük. De különösen érvelhetünk avval, hogy érzéklésünk teljesen egynemű az állatokéval, sut fokozatilag alacson y a b b líAz állatokról pedig bizonyos, hogy nem azért birnak érzékied, hogy a külvilágot ismerjék, hanem hogy az életük fenntartásában eligazodjanak. Viszont amennyire érzékeinkkel mögttudjuk ismerni a világot, annyira szükségünk is van rá, Gyengébb nyomásokat még nem veszünk észre; de ha oly erős lesz, hogy szervezetünket hasznosan vagy károsan befolyásolhatják, tudomásul vesszük. Azon dolgokat, melyek a táplálkozásra alkalmasak és hasznosak, jó izüeknek érezzük. A kutya az egér szagát mint•kellemeset fogja fel, mig nekünk ugyanazon szag kellemetlen. A kutyának táplálékul szolgál, az embernek kárára van. Üzen példákból láthatjuk, hogy érzéklésünk mennyire relativ, és milyenségét mennyire befolyásolja az életfenntartás . Elismerjük tehát, hogy érzéklésünk Ismeretet ad, de céljának megfelelőt, Kivel pedig életfenntartásunkra a jelképes ismeret teljesen elégséges, azért a régi Skolasztika apriorisz-