MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

GÁRDONYI GÉZA VILÁGNÉZETE MÜVEIBEN

la j dons ágaik is /Zöld Szfinx, Szunyogh Miatyánkjának Margitja, Ábel és Eszter hősnője, Láthatatlan Ember Emőkéje stb«,/, mégis­szeretjük őket s megfeledkezünk azokról, mert ezen angyali tu­lajdonság fehér avagy rózsás szinbe boritja őket. És általában elmondhatjuk, hogy könyveiből vadvirág-illat árad s alakjai is vadvirág illatú parfümöt használnak. A föntebbi soraiban észrevehettük', azt a finom és éles megfigyelőtehetséget is, mely Gárdonyi legkiválóbb tulajdonsá­gai közé tartozik. S Gárdonyinak Írásbeli hatóereje Anteusként csökken azonnal, mihelyt a megfigyelések terét elhagyva, böl­cselkedni kezd. Gárdonyi ezen istenadta értékes lelki tulajdon­ságával élt is. A természetet nemcsak igy figyelte és szemlél­te, hanem, amint tudjuk, legkedvesebb műszerével, mikroszkóp­pal is. Természetesen itt még csodálatosabb, ismeretlenebb vi­lág tárult szemei elé:a mikrokozmosl "mikrokozmos által ama ­krokozmoshoz jut"- irja róla nagyon helyesen Sik Sándor, Érde­kes az is, hogy az Istent nem a nagy, hanem a kicsiben, szabad­szemmel láthatatlan világban találja fel először.- "Valamikor hitetlenül éltem...A természetben megtaláltam az Istent » -.Is­tennel én egy vizcseppbcn találkoztam.. «Vizeseppben.Ííikroszko­potthozattam és belenéztem. S mikor láttam a vizcseppbcn élő állatokat, azt mondtam: Ez nem lehet véletlen müve" /Az a ka ­talmas harmadik. /.Es az ő vallásossága tudáson alapult /Bibi , kai Csodák; Arany, Tömjén, Hirrha stb./. : rcgjegyzendő azonban, hogy "ez a tudás nem az empirista megfigyelő adatokon botorká­ló szerény indukciója, hanem a költőnek és a vallásos léleknek felsőbb világból kapót ÍN íuiárnycJ OU . - . intr>io IO, AZ- ÉRZŐ lom, a kegyelem szárnyain- való villámszerű magasba-szökkenése."/7./ Vagy igy :cgy unkciós lélek szárnyalása, amely egy tojás lát­tára könybclábbadt szemmel a végtelen tulajdonságú Istenre a­kad. Ez az intuició a lélek legmélyéből fakadé, valami titok­zatos-érző, ismerő erő. Valami isteni fény. "Talán van /és én hiszem, hogy van/ a lelkünknek egy gyenge, finom része,-irja Gárdonyi, - amely nem bir kibontakozni és megnyilatkozni soha /7./ Sik: I*HU 32.

Next

/
Thumbnails
Contents