MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM
GÁRDONYI GÉZA VILÁGNÉZETE MÜVEIBEN
as emberi testben, csak bimbó-állapot ban veszteglő, zsibbadt, bolt ere marad mibennünk, s öntudatunknak ós egész valónknak az csupán, abban az elevenné vált földben, melynek test •< neve • Ez a finomabb másik rész gyönyörködik a csillagokban .<L érti a szederfa susogását" / liai Csodák/, Ezen a belső valamin át nézi tehát Gárdonyi a természet gyedéit: a növényt, az állató^ s ez az mely által hozzá ha Jonlónak érzi, tudja őket. " A bogár is ember; az ember is bogár ugyanaz a kezdet, ugyanaz a halál"./ Március/ Különben már erre sok idézetet láttunk!/ Talán az érzelem, a, sziv lendületének kellene neveznünk a léleknek e finomságát, hiszen Gárdonyi lelkének ereje, lényege ebben rejlik. " Amikor a remész. Le L figyeli,- írja Sik,- amikor átadja magát a körülötte hullámzó természeti élet gazdag áradatának, szinte észrevétlenül siklik át lelke természetes nehézkedésének törvénye szerint abba az állapotba, amikor voltaképen már nem gondolkodik, ha nem érez ós az érzésen keresztül megérez". /8/ Az ily egység nck az érzésében valami pantheizmus rejlik: esztétikai pantheizmus!?! 2. Város. , Mielőtt tovább mennénk, hadd irjuk le rö-vidon miként'vélekedett a városról s annak lakójáról: az úrról. E téma mindig írótollán volt. És e sorok által természet szeretetét is job ban meg fogjuk érteni. Gárdonyi végig tusakodta a városi élet szörnyű s lelket len küzdelmeit. I"egrenegett. Lelki megnyugvást csendben, falun keresett. " Van ebben a lelki falura vonulásban valami pszichológiai reakció, a kellemetlenül végigélt városi élet és a kiállott belső viharok .vitán, Meggyötört lelke megnyugszik a falusi /8/ Sik: i.m. 84.