MAGYAR UMBRIA 1929. július

Az első csók. fr. Kázmér

Sőt- mondta, nem tudcm hol szedhette ezt a szót- hol napra már as Udvözlégyet is kell tudnií - S már kezdte is hadarni: Üdvözlégy Mária malasztal teljes. e

e hogy ncko: a lelökhetem állt el, olyan gyorsan perget1-0 le uye_Lvói

vüi. a szavakat. Én szórakozottan könyökig vájkáltam a kovácslegények kötőjének mintájára szabott zöld posztó nagy zsebében. Mondd el te is Laci, fordult hozzám anyám s Jolán fogainak helye látszott már a jutalom vajaskenyérben, amint felém for ditotta. Ugy

> de ugy fájt valami belül, erővel kellett vissza kergetni-a szemembe kívánkozó könnyeket, nem tudtam a szájam kinyitni « Hát nem tudod? kétkedett szigorúan anyám. Hallgatás

o A kis Éva fogai halkan mélyedtek be a fehér kenyérbe. De Laci felelj hát! Keményedett meg anyám! Szégyen]em*.. Jolán... hullottak le ajkamról a belső vihar letördel te szódarab'; iC e Fa jt, égetett belül, hogy ő tudja kívülről hány pettye van a katicabogárnak, tud harmincig számolni, és én én! ! ! Hirtelen lehúztam magamhoz az anyámat és ugy súgtam fülébe: Pedig tudom. Akkor mondd: felelt ő hangosan vissza, hogy ezzel is megszégyenítsen. Makacs hallgatás. Viszlek»apádhoz, adta ki az ultimátumot. Most Jolán szemeibe szaladtak a könnycseppek, amik az előbb az enyémbe voltak. Apádhoz! Ö ezt a szót csak akkor hallotta, ha én rossz fát tettem a tűzre. Bekenéni drága! Kérlelte anyámat--nem ne tessék! suhintotta szivét az apám fenyegető vesszeje. De anyára nem hallgatott rá, nem látta meg patakzó könynyeit. Megragadta kezemet és vitt magával apámhoz a műhelybe. Rám se nézett, észre sem vette, hogy nyilik örömre az arcom. A, műhelyben éppen akkor tették vissza a fujtató tüze alá a kerekráf vasat. Jóska az inas dalolva harangozott a fuj-